Másik ágon erdélyi bárók és debreceni főbíró is gazdagította a rokonságot. Évtizedeken át alakította, gondozta a DKV, majd a MOL arculatát, három könyvet írt, most készül a negyedik. Félévszázada tanít, nyolcvan publikációja jelent meg különböző folyóiratokban, határon innen és túl.

- A középiskolában sokáig nőgyógyász szerettem volna lenni, hogy megoldjam a fájdalommentes szülést. Harmadikban azonban zseniális magyar tanár érkezett hozzánk, izzott a levegő az óráin. Így kerültem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, magyar-orosz szakra.
Hajdúszoboszlón nőtt fel, és mint a város ösztöndíjasa, diploma után először oda tért vissza dolgozni. Egyszerre tanított általános és szakközépiskolásokat, és gimnazista lányokat. Volt osztály, ahol negyvenkét gyerek között sok hátrányos helyzetű is akadt, akik igen nehezen tanulták az orosz nyelvet.
- Aztán egy idő után Hajdúszoboszlón már kicsi volt tér. Így kerültem Százhalombattára, ahol a DKV-ba kerestek orosz tolmácsot. 1972-ben kineveztek a vállalat legfiatalabb osztályvezetőjének a Nemzetközi Kapcsolatok és Tájékoztatási Osztályon.

Koordinálta a lengyel, szlovák, NDK-s és bolgár partnerekkel fennálló nemzetközi tapasztalatcsere-szerződéseket, szervezte a szakértők utaztatását a KGST és a nyugati országokba. Többekkel együtt rendezte a Barátság Olaj Kupa sportversenyeit, ahogy évekkel később a MOL-napokat is. Több hónapos előkészületek, egyeztetések előzték meg egy-egy állami vezető látogatását, ami általában valamelyik létesítmény átadásához kötődött. Feladatai közé tartozott a DKV eredményeinek bemutatása. Meghatározó szerepet játszott a "DKV-Dolgozók Lapja" tematikájának kialakításában.

1988-ban elkezdett angolul tanulni és tovább képezni magát. Elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolán a kommunikáció szakot és Londonban is egy üzleti iskolát. 1991-ben készített egy nagyobb lélegzetű tanulmányt a frissen megalakult MOL vizuális arculatáról és leendő kommunikációjáról. Az akkori vezérigazgató a budapesti központba hívta, hogy valósítsa meg elképzeléseit. Alapjaiban kellett felépíteni az új cég arculatát: tartalmi és dizájn szempontból is. A PR osztály vezetőjeként folyamatosan kutatta, fejlesztette a MOL stratégiai kommunikációját.

A DKV-s időkben, kommunista szombatokon effektíve építette a várost, például a vízisport-telepet. De a MOL-os időszakban tudta a legtöbbet tenni, tudniillik a mecenatúra és a szponzoráció is hozzá tartoztak. Meggyőzte a bizottságot, hogy támogassák többek között a Forrás Néptáncegyüttest, a Summerfestet, valamint mindkét templom felépítését.
Igen fontos területe volt munkájának a válságkommunikáció. Ennek permanens része az áremelés, de kezelni kellett azt a helyzetet is, amikor három zalai falu kényszerült három napra kiköltözni otthonából, vagy 1998-ban, a pusztaszőlősi gázkitörést. Munkájáért ekkor megkapta Londonban az úgynevezett IPRA díjat, ami a kommunikációs szakma Oscar-díja. 2003. decemberében, nyugdíjba vonulásakor a MOL életpálya díjjal köszönte meg munkáját.
Életének másik alapvető eleme az oktatás. Fél évszázada tanít különböző felsőoktatási intézményekben. A Közgazdasági Egyetemen angolul tartott előadás-sorozatot, a Pécsi Tudományegyetemen beindította a környezetvédelmi kommunikáció tanítását. Lapunk megjelenésével egy időben pedig Csíkszeredára megy, ahol a nyári egyetemen tart előadásokat.

- Az a helyzet, hogy megtriplázódott valóságban élünk: van a mindennapi, amit megélünk és a hírekből kapunk; a tényleges, ami valójában a történések mögött van, és a virtuális valóság. Sok esetben azt hisszük, a valóságot éljük meg, pedig a tényekről nincs valódi információnk.
Nyugdíjazása után másfél évig dr. Benedek László, akkori polgármester mellett kommunikációs tanácsadóként dolgozott. Hozzákezdett egy rendszer kialakításához, hogy a város különböző vezetői bárhol megnyilvánulnak, egy nyelvet beszéljenek, ne jelenhessenek meg egymásnak ellentmondó nyilatkozatok.

- Ez az integrált kommunikációs rendszer a mai Magyarországon még mindig nem működik. Nem értették meg, mit akarok, mintha az Androméda ködből jöttem volna. Szomorúan látom, hogy épp alázat nincs ma azokban, akiknek szolgálniuk kellene.
Hat éve elnökségi tagja a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetségnek, akikkel megszervezték a magyar nők első világkonferenciáját, most készülnek a másodikra.
- Nagyon aktuális ez, hisz a korábbi kormányban még 11 százalék, a mostaniban már csak 9 százalék nő van. És jelenleg nincs női miniszter az országban. Ugyanakkor női gondolkodásra nagyon nagy szükség van, ahogy ezt a skandináv országokban már belátták.
Jelenleg a kommunikációs szakmán túl a bioenergetika és a teozófia foglalkoztatja. Legfontosabbnak azt tartja, hogy az a fajta halál, ahogy az európai ember felfogja - nem létezik. Létezik viszont a Teremtő Mindenható és az együvé tartozás, hiszen az ember legbelső lényege azonos értékű és egységet alkot. Ugyanazokból az atomokból épül fel a Saturnus gyűrűje is, amiből ez az újság vagy az emberek. Valójában minden az Energiából és az Anyagból áll. A bioenergetika pedig sejttudati szinten nyújt megoldást a gyógyításra.

- Az emberek 99 százaléka úgy hal meg, hogy nem ismeri önmagát, nem ismeri a lélek csendjét. Két lányom, és öt unokám van, akiknek nagyon szeretek átadni a tudásomból. Nagyszülőként küldetésem, hogy minél többet tanítsak a következő generációnak. Az ő életük jóval nehezebb lesz, mint nekünk volt. Nincsen semmiféle koncepció arra, hogy a korábban virágzó technológiákat, mi váltja fel. És ha nem lesz munkájuk az embereknek, ami az önmegvalósítás terepe, akkor épp emberi mivoltuk kérdőjeleződik meg...

- Kit ajánl a következő alkalomra a Hírtükör olvasóinak figyelmébe?
- Ilinyi Jánost, aki évtizedeken keresztül sokat tett azért, hogy egészséges, erős fiatalok nőjenek itt fel és felelősségteljes olajipari vezetői munkája mellett szárnyára bocsátotta a kajak-kenu sport bajnokait.