Az összejövetelen érvek és ellenérvek csaptak össze. Mint kiderült, az 1942-ben katonai célokra épült repülőtér jelenleg csak ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik, amelynek lényege, hogy a kereskedelmi jellegű forgalomnak el kell kerülnie a területet. Teherszállító repülők és nagyobb utasszállítók nem használhatják a felszállópályákat, és mert a reptér jellege csak hosszú engedélyeztetési eljárással változtatható meg, néhány évig egészen biztosan nem kerül sor a forgalomnövekedésre.

Az ellenzők úgy fogalmaztak: elébe kell menni az eseményeknek, azaz addig kell tiltakozni a megvalósulás ellen, amíg az nem következik be, mert később már sokkal nehezebb lesz eredményeket elérni. Kérdéseket tettek fel arra vonatkozóan, mekkora zajterhelést jelentenek a környékre a most a repteret használó sportrepülőgépek, és mennyivel növekszik ez a zaj, ha esetleg nagyobb gépek is használatba veszik a területet. A válasz szerint mind a mostani, mind pedig az esetleges későbbi zaj elviselhető, annál inkább, mert azokat a légijárműveket, amelyek különösen nagy zajt keltenek, már kitiltották a magyar légtérből.

Az egyik – a Duna túlpartjáról érkezett – hozzászóló érdekesen fogalmazott: a kiskunlacházi repülőtér működését néhány túzok miatt nem engedélyezik, a tököli reptér további sorsa viszont emberek ezreit érinti. Vajon kap-e akkora figyelmet az emberi érdek, mint a madarak védelme?
Közlekedni persze kell, repülni is szükséges. A fejlődés olykor zajjal és bajjal jár. Különös álláspont, ha a fejlődés előnyeiből részesülni szeretnénk, a hátrányait viszont nem kívánjuk eltűrni. Mérlegelni kell, figyelembe venni minden tényezőt, érvényesíteni az érdekeket, de nem elszakadni a realitásoktól.

Most Százhalombatta önkormányzatán a sor. A fórumon elhangzottak alapján kell megformálnia véleményét, eldönteni, milyen álláspontra helyezkedik: a repülőtér fejlesztését, vagy annak ellenkezőjét támogatja.