- 1987-ben szerződéssel kezdtük üzemeltetni a Halászcsárdát. Előttünk mindenki visszaadta egy-két hónap után. Nem volt könnyű nyereséget produkálni, de nekem nagyon tetszett a hely, láttam benne fantáziát. Ahogy betettem a lábam, otthon éreztem magam. Szerintem ez Százhalombatta legszebb telke.

A csárda épülete körülbelül 130 éve épült a Duna partján, eredetileg Matta Árpád földbirtokos marhaistállójának. Aztán a harmincas évektől italkimérésként, majd 1945-től már étteremként fogadta a vendégeket.

- 1992-ben privatizálták, láttunk benne lehetőséget, így hitelekből megvettük. Eredetileg csak szezonálisan, nyáron tartott nyitva. Az első télen, amikor nem zártunk be, napi 200 forintért főztem, felszolgáltam, takarítottam, megfagytam. De kitartottunk, és az emberek megszokták, hogy mindig nyitva van a Halászcsárda. A következő évben, ha nem is haszonnal, de legalább nem ráfizetéssel zártunk. Elég nehéz időszak volt, amíg beindult, tulajdonképpen egy másik üzletünk tartotta el. Szocializmus volt, amikor elkezdtem itt dolgozni, és még mindig megvannak a szocreál üzlet nyomai, de gyakorlatilag az egészet felújítottuk. Sok mindennel próbálkoztunk, megcsináltuk a teraszt, a játszóteret, elkezdtük a zenés nyári estéket. Aztán jött a gazdasági válság.

- Szerencsére nem kell mindent egyedül csinálnia.

- A fiaimat gyakran magammal hoztam a munkába. A nagyobbik, Zoltán, erőműgépésznek tanult, két évig dolgozott az erőműben, közben elvégezte a vendéglátó-ipari főiskolát, és visszajött a családi vállalkozásba. A kisebbik, Péter, informatikusnak tanult, nemsokára ő is megkérdezte, hogy jöhetne-e? Mondtam neki, hogy persze, de tanuljon bele a szakmába! Így lett szakács. Most mindkét gyerekemnek két szakmája van. Zoltán kitalálta a pizzériát, teljesen különálló cégként üzemelteti. Még a pultokat is maga építette, nagyon kreatív. Megszervezte az online rendelést, fantasztikusan intézi a marketinget. Péter a vendégek között érzi jól magát, mindenkihez van egy kedves szava, nagyon szeretik. Mindketten megtalálták a helyüket az üzletben, nagyon büszke vagyok rájuk. Jó érzés, hogy itt dolgoznak, hogy nem hiába küzdöttem. Ugyanakkor sajnálom is őket, mert nem vagyok könnyű anyuka. Mivel egyedül neveltem őket, kénytelen voltam a keményebb apaszerepet is felvállalni. Ugyanakkor én vagyok az ölelő tyúkanyó is a mai napig. Hiába vallom, hogy egy nőnek a család kell, hogy az első legyen, ebben a pénzközpontú világban rákényszerültem, hogy az üzlettel is foglalkozzam. Pedig nem vagyok tipikus üzletasszony.

- Küzdelmes a vendéglátásban nőként érvényesülni? Van valami sajátos taktikája?

- A vendéglátós környezet sokkal elfogadóbb, sok a sikeres nő ebben az üzletágban. Én mindig hosszútávon gondolkodtam, mindig óvatos duhaj voltam. Ugyanakkor maximalista is, ezért nem könnyű sem nekem, sem a környezetemnek. De legalább már megtanultam visszafogni az igazságérzetem és befogni a számat. Becsülettel élek és szorgalmasan dolgozom. Ugyanakkor a siker nem csak az én érdemem, hanem csapatmunka. Nagyon sokat köszönhetek a többieknek, a kézilánytól a felszolgálóig, és van egy-két ember a környezetemben, akiknek életem végéig köszönettel tartozom, amiért hittek bennem, támogattak és biztattak.

- Igen kiterjedt a Halászcsárda vendégköre. Ismerek olyat, aki valósággal rajongója az itteni halászlének.

- Bécsből egy törzsvendégünk kéthetente eljön, megeszik egy adag halászlét és még haza is visz belőle. Andy Vajna is járt nálunk a halászlevünk miatt. Sőt, a halászlé fővárosából, Szegedről is jönnek hozzánk rendszeresen. Azt mondják, jó a konyhánk és az áraink is. Szájhagyomány útján terjed a hírünk, nem csak az országban, de határon túl is. Elmesélik, hogy itt jól bántak velük, kedvesek voltunk, az internetes fórumokon jókat írnak rólunk. Nagyon sok vendégemmel együtt voltunk fiatalok és a mai napig idejárnak. Sok a battai, de a környező településekről, Pestről is jönnek. A látogatók 90-95 százaléka törzsvendég. Nyáron a családok szeretik a teraszt, a játszóteret az udvaron. Üzletemberek is szívesen járnak hozzánk, ingyenes WiFi van, tudnak dolgozni ebédidő alatt is. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy étterembe járjanak, és nekik természetesen igényeik is vannak. Beszélgetünk, elmondják, mit szeretnének, és mi teszünk róla, hogy minél jobban érezzék magukat. 2007-ben a Halászcsárda megkapta a "Rozmaring-díjat", az országos elismerésben a gasztronómia területén kimagaslót nyújtók részesülnek. A zsűri titokban jött el ismerkedni az éttermünkkel. Ez nagy kitüntetés számunkra.

- Hogy tervezi a jövőt? Hogyan szokott kikapcsolódni?

- Mindennap bejövök az étterembe, de most már megengedhetem magamnak, hogy évente egyszer elmenjek nyaralni. Ilyenkor valahol egy szép szigeten pihenek a barátaimmal. Már csak unokákra vágyom!

- Kit ajánl a következő Premier plánba?

- Azt gondoltam, dobjuk vissza a labdát a férfiaknak. Csendes Miklós amellett, hogy sikeres üzletember, én főleg, mint családapát szeretném, ha megismernék. Kevés férfit lehet annyit felesége, gyerekei és unokái körében látni, mint őt. Ebből a szempontból sok mindenkinek lehetne példaképe.