Regős Ágnest Százhalombattán képzőművész-tanárként és kiállító művészként is szinte mindenki ismeri. A mindkét tevékenységében következetes alkotó mostani kiállításának bemutatásához azonban elengedhetetlen utalást tennem korábbi munkáira, amelyeket szintén jellemez a frissesség és kísérletezés, de képi világukban, a megjelenő alakokban sokkal többször volt jelen a nőiség, a női lét.
Most egészen letisztult, többnyire szürreálisan eltorzított geometriára építő (a ’20-as évek fekete-fehér filmjeit idéző) képeket (becsukódó vagy kinyitódó ajtókat) láthatunk, amelyek színeikben szintén egy-egy meghatározó tónusra koncentrálnak. Az utalás nem véletlen, hiszen Ági jelenleg egyre többet foglalkozik a film adta lehetőségekkel, amelyek képi világára is hatással vannak. Hogy ezek már a "belső szoba" részei, vagy egy másik összetett világhoz vezetnek, mindenki eldöntheti maga. A képekből azonban most sem hiányzik a számítógépes technika széles skálájának kihasználása, amivel az eredeti (manipulálatlan) rajzoktól igencsak messzire jutunk, a szándékos megismételhetetlenségig. A kiindulópont teljesen eltűnik, csak az út és annak eseti végpontjai maradnak. Ezeket a bizonytalan szerveződéseket hihetetlen lendülettel "rázza össze" működő, hiteles képekké, többnyire szabadkézi belerajzolással. A rész-egész viszonyát pedig a képekből kiragadott apró részletek, portrék önállósítása is érzékelteti, néhol újabb művek részeiként szervesülve.
A megnyitó hangulatát pedig mi sem jelképezi jobban, mint szakmai és baráti kapcsolatok: László Bandy beszéde után a SZIKE és SZAK Stúdió tagjai: Lázár Eszter zeneművész és Dohárszky Béla szobrászművész közös jazzszámát hallhattuk kürtre és gitárra.
A kiállítás megtekinthető április 22-ig a SZIKE épületében (Damjanich u. 25).
.jpg)
