Miközben az épület előtt a helyi Jobbik tartott kissé groteszk virtuális tüntetést, a városháza B épületében teli terem, nagy szeretet és figyelem várta a volt kormányfőt, aki Vadai Ágnes elnökségi tag, Varjú László pártigazgató, valamint Mészáros László, a DK helyi vezetője kíséretében érkezett.

Gyurcsány Ferenc szerint két éve a fórum résztvevői közül is sokan kívánhatták az MSZP bukását. Nyilván úgy gondolták, nyolc év kormányzás megviselte a pártot, ideje, hogy más is megmutassa, mit tud. Természetes, hogy mindig többet, jobbat akarunk, de a Fidesz erre is ráígért, amikor azt állította, erőfeszítés nélkül is jobban fog menni az országnak. Bizonyos tekintetben valóban forradalmi változást hajtottak végre, de a valódi forradalom társadalmi fejlődést eredményez. Magyarország azonban sokkal rosszabb állapotba került, mint amilyenben két évvel ezelőtt volt. 1956 óta nem forgatták ennyien a fejükben, hogy külföldre vándoroljanak. Az apátia és a teljes bizalomvesztés a magát nemzetinek nevező politika következménye. Ebbe a nemzet fogalomba ugyanis csak azok tartozhatnak, akik ugyanúgy gondolkodnak, ahogyan a kormánypárt.

Miközben az "önző, konzervatív hatalom" a valódi nemzetnek egyre kisebb részét képviseli, a szocialisták elvesztették büszkeségüket, erejüket. Pedig merni kellene visszanézni arra az elmúlt nyolc évre, amikor például Százhalombattán látványos fejlődésnek lehettünk szemtanúi.

A volt kormányfő szerint a gazdasági körülmények romlásánál is nehezebb elviselni a rendszer embertelenségét, amely a legnehezebb sorsúakkal - a cigányokkal, a szegényekkel, a rokkantakkal - szemben mutatkozik meg. Azoktól pedig, akik Horthy keresztény nemzeti kurzusát építik újjá, szívesen megkérdezné: ha a volt kormányzót ünneplik, miért ítélik el Kádárt, és viszont.

Úgy véli, a magyaroknak szembe kell végre nézniük azzal, hogy a szabadsághoz tartozó gazdasági rendszert piacgazdaságnak hívják, hogy a Trianonon való lamentálás helyett a jelen gondjaival kellene törődni, és hogy a nemzeti szuverenitás kivívása a XIX. század történelmi programja volt. Megkérdezte a közönségtől, melyik államot tartják inkább szuverénnek, Észak- vagy Dél-Koreát, és hol élnének szívesebben.

Az első negyedévben 3,8 százalékkal csökkentek a reálkeresetek, 5-5,2 százalék az infláció, 3 százalékkal esett a fogyasztás, 8 százalékkal a beruházás. Míg a 2000-es években 45 ezer, de 1990-ben is 19 ezer lakás épült, addig tavaly mindössze 13 ezer. Gazdasági növekedés tekintetében sereghajtók lettünk az unióban, és a Fidesznek a következő két évben sem sok babér terem.

Mivel a 2013-as költségvetés a Bokros-csomaghoz fogható megszorításokat jelent majd az országnak, nem valószínű, hogy nőne a Fidesz népszerűsége, ráadásul a választási rendszer átalakításával, amivel hatalmát óhajtotta bebetonozni, akár saját csapdájába sétálhat bele. A DK elnöke szerint nem lesz nehéz választást nyerni a jelenlegi ellenzéknek, aki azonban nem ismeri fel az együttműködési kényszert, azt a választók meg fogják büntetni. A valódi kérdés az, mi lesz 2014-ben?

Gyurcsány Ferenc szerint világosan kell beszélni. Nem lesz miből visszaadni az embereknek mindazt, amit a Fidesz elvett. A nyugalmat, a kiszámíthatóságot azonban újra fel lehet építeni, a legdurvább méltánytalanságokat pedig "szépen, nyugodtan" fel lehet számolni.

A DK ma az egyetlen parlamenti párt, amely ki meri mondani, hogy nyugatos, polgári világot, még mélyebb európai uniós integrációt szeretne. Gyurcsány Ferenc el tudja képzelni, hogy unokái az Egyesült Európai Unióban fognak élni, és ez sokkal több lehetőséget jelent majd számukra, mint amennyi a mai magyar fiatalok előtt nyílik.

Hogy ezzel a programmal mennyire lehetnek eredményesek a választásokon? Úgy véli, ha sikerül 10-17 százalékot elérniük, megtették a megtehetőt. Ha nem, nem érdemes politizálni. Felelőtlen ellenzékből ugyanis csak felelőtlen kormány lehet.