A városvezető rögtön az ünnepség legelején kihangsúlyozta, hogy tisztában van azzal, hogy számtalan olyan magánszemély van, akiket a jószándék vezérelt a gátakra, s a vészhelyzetben már nem maradt idő arra, hogy adminisztráljanak. Ettől függetlenül óriási hála és tisztelet illeti őket is, hiszen fáradtságot és időt nem kímélve naponta több százan dolgoztak a védműveken, hogy megvédjék Százhalombattát az árvíztől.

Napjainkban sokszor kerülünk váratlan, gyors reagálást igénylő helyzetbe, azonban az elmúlt időszakhoz hasonló vészhelyzettel ritkán találjuk szembe magunkat. Az árvízi védekezés ideje alatt a természet nemcsak kiszámíthatatlanságát mutatta meg, hanem az emberi összefogás jelentőségét is felerősítette. A polgármester hozzátette, hogy fantasztikus érzés volt látni, miként mozdul meg együtt a város. Százhalombatta újra bebizonyította, hogy itt nemcsak laknak, hanem közösséget alkotva élnek az emberek. Az a több mint százharmincezer homokzsák, amit napi átlagban háromszáz önkéntes töltött meg két és fél ezer tonna homokkal, majd vállalva, hogy a napi megfeszített munkát követően, éjszaka éberen őrzi a közel 2 km hosszú gátszakaszt, illetve a gátak mellett esetlegesen felbukkanó buzgárokat bizonyítja, hogy a bajban Százhalombatta lakosaira mindig, mindenkor lehet számítani. Vezér Mihály ugyanakkor bízik benne, hogy hasonló bizonyságtételre hosszú évtizedekig nem lesz szükség, mivel a Képviselő-testület – javaslatára még a júniusi ülésén úgy döntött, hogy végleges gátat épített az Óvárosban.

"Ez a munka becsületére vált mindenkinek, akár hivatásánál fogva kötelessége, akár emberi jószándék vezérelte a gátakra. Csak így sikerülhetett megakadályozni, hogy a víz elöntse a veszélyeztetett otthonokat és épületeket. A százhalombattaiak összefogásának, egy emberként történő helytállásának eredményeként a városban nem alakult ki nagyobb katasztrófahelyzet, ezért a védekezés valamennyi résztvevőjét elismerés illeti" – zárta gondolatait a polgármester, majd átadta az erre az alkalomra készült emlékplaketteket.