Kiss Ferenc, az 1-es iskola fizika-technika szakos tanára huszonöt évvel ezelőtt szervezte meg az első sítábort a diákoknak. Célja az egészséges, örömteli sportág megszerettetése volt. Akkoriban még csak háromévente lehetett a Lajtán túlra utazni. Az első táborokat Szlovákiában tartották, de egyszer Bulgáriába is eljutottak. Ezt a kezdeti időszakot változatos pályaminőség és olykor csalódást okozó, máskor jobb szálláshelyek jellemezték.

Ahogy lehetővé vált, francia, olasz, osztrák síparadicsomok felé vették az irányt, az elmúlt tíz évben pedig csak az ausztriai Gerlicenben üt tanyát a csapat – úgy tűnik, véglegesen. Nem véletlenül, viszonylag olcsó és komfortos a szállás, jó az ellátás és remek sípályákon tanulhatnak a gyerekek. Ráadásul a felszerelésük összeállításával sincs gond, mert a csomagár ennek a bérleti díját, karbantartását is tartalmazza.

"Huszonöt évvel ezelőtt sokan úri sportnak tartották a síelést, mára egyre többen tekintik az egészséges életmód, az aktív pihenés részének. Amikor elkezdtük, szerettük volna a gyerekeken keresztül a szülőkkel is megkedveltetni. Megmutatni, hogy télen is lehet a szabadidőt tartalmasan tölteni, mozogni" – emlékezett a kezdetekre Kiss Ferenc.

Az 1-es iskolás sítáborok híresek a jó hangulatról. A gyerekeket többnyire olyan pedagógusok tanítják a lesiklás alapjaira, majd bonyolultabb technikáira, akik rendelkeznek síoktatói végzettséggel. Az egyhetes táborok eredményessége gyakorlatilag száz százalékos. A huszonöt év alatt minden résztvevő megtanult síelni legalább annyira, hogy biztonsággal leérjen a közepes erősségű, piros pályán. A felnőttekkel, akik szülőként, barátként csatlakoznak a táborozókhoz, rendszerint más a helyzet. Tíz kezdő síelőből egy feladja a próbálkozást.

Több mint ezer annak az egykori és jelenlegi gyereknek a száma, aki a szervezett táboroknak köszönhetően sajátította el ezt az örömteli téli sportot. Többségük nemcsak egyszer vesz részt a sítáborban, hanem évről évre visszatér – akad, aki a főiskoláról, egyetemről is.

A táborok élete évek óta a jól bevált rendben zajlik. A síelés veszélyes sport, ezért a tanítás minden alkalommal a biztonsági szabályok ismertetésével kezdődik. Baleset elenyésző esetben fordult elő a táborozókkal. Összesen két lábtörés a 25 év fekete statisztikája. Elszenvedői nem a számukra kijelölt pályán próbálgatták a szárnyaikat. A délelőttök csoportos oktatással telnek, kinek-kinek képességei szerint. Délután szabadsíelés következik, szigorúan csoportban és az oktatóval kitapasztalt pályán. Bár a napirend lazább, az elvárások alacsonyabbak, mint az iskolában, a fegyelem fontos. Ha másért nem, azért, hogy mindenki kipihenje magát a következő napra. Egykor szülők javasolták, mára hagyománnyá vált a zárónapi időméréses verseny, amely kijelölt pályán zajlik. Nagy izgalom, nagy élmény, szép emlék marad.

A szervezők most abban bíznak, hogy a január végére tervezett, 25. gerliceni sítáborban minél több régi arcot felfedezhetnek majd. A jelentkezéseket folyamatosan várják. Az 1-es iskolában Kiss Ferencnél, a Kőrösiben Ripszám Lászlónál lehet érdeklődni.