Amikor Gutenberg kidolgozta a nyomtatás technikáját, kortársai a könyv aurájának elvesztése miatt aggódtak. A kiállítás kurátorát – Orbán György könyvkereskedőt és íráskutatót – az a jelenség rémiszti, ahogy korunkban a kézbe vehető, szagolható könyveket elpusztítja a folyékony digitalizáció. A kérdés, amelyre a kiállított művek segítségével a választ keresi: a könyv léte vagy nem léte, túlélési lehetőségei.

A kiállítás középpontjában egy ősnyomtatvány áll, melyben a szöveg már nyomdai technikával készült, de az iniciálékat még kézzel festették. E körül helyezkednek el a hat kortárs képzőművész különböző értelmezései, akik a forma vagy a tartalom felől közelítve gondolták tovább a kérdést.

Nagy Barbara installációjában fahasábok állnak a könyvespolcokon, Pataki Tibor könyvmetszetein légies képekké lesznek a lapok, míg Barabás Márton szobrokat épít kötetek, kották felhasználásával. Szőnyei György tipográfus a betűket boncolja darabokra, Czakó Zsolt fekete-fehér, geometrikus alkotásai a szöveg szilárd rendszerét éltetik.

László Bandy régebbi és kimondottan erre az alkalomra készített dobozgrafikái világmodellek, ahogy a könyvek is a világ építő elemei, értelmezésének segítői. Papírszobrai – melyek közül több könyvformában egybe kötve, magyar, héber, német és angol nyelvű bibliai idézetekkel kerül bemutatásra – nem csak tisztelegnek forma és tartalom előtt, de képletesen és szó szerint is további dimenzióval egészülnek ki, ami biztató távlat lehetőségét ígéri a papíralapú, tapintható könyv megmaradására. (Fotó: Hudák Eszter)