Nem szokványos rendezvényt tartott november 16-án délután az Óvárosi Közösségi Házban az ottani nyugdíjas klub. Aranylakodalmat ültek, kettőt is egyszerre, hiszen Imre Dénes és felesége, Tímár Anna, valamint Hrubesch Lajos és felesége, Szövő Éva ötven évvel ezelőtt, 1956 őszén kötöttek házasságot.
Imre Dénesék október 20-án tartották az esküvőt és a lakodalmat.
- Nagy lakodalmunk volt – emlékszik vissza a feleség -, körülbelül százan voltak. Az udvaron állítottunk fel egy sátrat, szerencsére kellemes volt az idő. Sok ajándékot kaptunk, csupa hasznos holmit. Néhány nappal később kitört a forradalom, nagy volt a kísértés, a férjemnek meg is fordult a fejében, hogy ki kellene menni külföldre, de én mondtam, hogy nem megyek innen sehova, erre ő is maradt. Laktunk szolgálati lakásban, aztán elkezdtünk építkezni, először egy háromszor három méteres kis szobát építettünk, később azt bővítettük tovább. Két lányunk van és egy unokánk.
Hrubesch Lajos és felesége is ötven évvel ezelőtt, de október végén házasodtak össze. Először a szülőknél laktak, majd építkezésbe fogtak. A lakodalmuk nagyon szép volt, legalább százan vettek részt rajta, annak ellenére, hogy egyik család sem volt gazdag.
- Én félárva voltam – mondja Hrubesch Lajosné, és a könnyeivel küszködik. – Nehéz életünk volt, de a lakodalomnak megadtuk a módját. A férjem katona volt, úgy kellett mindent megszervezni, időzíteni, hogy akkor tarthassuk meg az esküvőt, amikor hazajön szabadságra.
Azt is elmesélik, hogy sokat kellett küszködniük, de mindig szerették, megértették egymást, így aztán legyőzték a nehézségeket. Két lányt neveltek fel, négy unokájuk van, szeretnék megérni, hogy dédunokáik is legyenek. Arra a kérdésre pedig, hogy ki viseli otthon a kalapot, Hrubesch Lajos nevetve azt válaszolja: természetesen a felesége.
A klub tagjai megajándékozták a két jubiláló házaspárt, majd – közkívánatra - igazi lakodalmi menü következett: paprikás krumplit tálaltak fel az egybegyűlteknek.
Volt zene, a résztvevők megforgatták a „menyasszonyokat”, és gyűlt a pénz, ugyanis a táncért játékpénzzel fizettek, amelynek a hátuljára jókívánságaikat írták fel. Ha nem is három napig, de sötétedésig eltartott a dupla lagzi, amelynek végén ismét gratuláltak a két házaspárnak az elmúlt ötven évhez, és további, ha nem is ötven, de legalább negyvenkilenc boldog esztendőt kívántak nekik.
.jpg)
