- Sajnos – mondja -, képviselő-társaimon továbbra sem tapasztalom az egyensúlyra törekvést. Év elején mindenki egyetértett abban, hogy vissza kell fogni a kiadásokat, de csak elméletben, mert amikor a konkrét igényekről volt szó, kiderült, hogy mindenkinek megvan a maga „szent tehene”, amit körömszakadtáig véd.

- A Fidesz frakciónak nincs szent tehene?
- Már nincs. Nagyon fontosnak tartottuk volna, hogy folytatódjon a helyi vállalkozók támogatása, de ezt a javaslatunkat a többség nem támogatta, hát lemondtunk róla. Pedig a program jelentőségét bizonyítja, hogy a kormány is segítséget kíván nyújtani a vállalkozóknak, mert tisztában van azzal, hogy ez olyan befektetés, amely később megtérül.

- Véleménye szerint mekkora a bizottsága felelőssége a város pénzügyi helyzetének alakításában?
- A bizottságnak pénzügyi téren nincs önálló hatásköre. Javaslatokat tehetünk, felhívhatjuk a figyelmet a veszélyekre, de ez minden. A döntést a képviselő-testület hozza meg, és az esetek többségében nem veszik figyelembe a bizottság véleményét.

- Hogyan teremtené meg az egyensúlyt a bevételek és a kiadások között?
- Vannak kötelező és önként vállalt feladataink. Nyilvánvaló, hogy az önként vállalt feladatokat kellene felülvizsgálni, mert ott van lehetőség a megtakarításra, ott lehet visszafogni a működési kiadásokat. Nem felszámolásra gondolok, mert megmaradhatnak ezek a feladatok, de meg kellene határozni egy felső határt, hogy a költségvetés hány százalékát fordíthatja erre a célra az önkormányzat, és attól nem lenne szabad eltérni. Le kell faragni a túlzott igényeket, felülvizsgálni a támogatási szerződéseket, racionalizálni a szociális hálót. Nyilvánvaló, hogy ez nem megy érdeksérelem nélkül, de ezt fel kell vállalnia a képviselő-testületnek. Nagy eredmény, hogy a pénzügyi bizottság javaslatára újragondoljuk a városi beruházásokat, figyelembe véve azok kiadási hatásait is.

- Hogyan rangsorolná a tervezett beruházásokat?
- Azok a beruházások, amelyek a tervekben szerepelnek, egytől egyig szükségesek, ez vitathatatlan. Tény, hogy szükség van új óvodára az Óvárosban, fel kell újítani a művelődési központot, a sportcsarnok katasztrofális állapotban van, az Arany János iskolának pedig kétségkívül szüksége van egy tornateremre. Lehetséges, hogy helytelen pénzügyi síkra terelni ezt a kérdést, de azt tudomásul kell venni, hogy minden elképzelésünket nem valósíthatjuk meg egyszerre. Én azt a beruházást részesíteném előnyben, amely később növelheti a bevételeket. Az ipari park bővítésére gondolok, mert azt most már mindenki láthatja, hogy van jövője. A meglévő terület betelt, és újabb igények is jelentkeznek, éppen ezért minél előbb növelni kell a területet, hogy újabb vállalkozások települhessenek a város határába. Nem szabad telhetetleneknek lennünk, járjunk nyitott szemmel és vegyük észre, hogy nincs a megyében még egy város, ahol annyi beruházás valósult volna meg rövid idő alatt, mint nálunk. Ha csak a lakótelepet nézzük, láthatjuk, milyen gyors ütemű a fejlődés, vagy ha a Városkapu utat említem, amelyet az önkormányzat annak ellenére felújíttatott, hogy nincs is a kezelésében. Nagyon helyesen tette, mert ez fontos volt az itt élők számára, ezért áldozni kellett rá. Meg kell tanulnunk értékelni saját magunkat, meglátni a különbséget Százhalombatta és más települések között.

- Mi a véleménye a városi rendezvényekről? Többen azt mondják, hogy ezeken a programokon nagyon sokat lehetne spórolni. Hogyan látja?
- Nehéz eldönteni, hogy a rendezvények száma sok-e, és hogy milyen kultúrát közvetítenek. Ez nem pénzügyi kérdés, de az a véleményem, hogy a kultúrát nem szabad megölni. Radikális lépéseket semmiképpen sem tennék, más kérdés, hogy óvatosan lehetne csökkenteni a mennyiséget, például úgy, hogy nem három koncert lenne egy nyári sorozatban, hanem kettő. Ezzel kissé vissza lehetne fogni a költségeket, ugyanakkor nem okozna visszaesést.

- Már a jövő évi költségvetés koncepcióját tárgyalják. Milyennek látja a 2009-re vonatkozó terveket?
- Úgy tűnik, ugyanolyan lesz a költségvetésünk, mint az előző évi. Az előterjesztés, amelyet a polgármesteri hivatal köztisztviselői állítanak össze, nagyon korrekt. Tartalmazza a kötelezettségeket, ugyanakkor fegyelmet kér és figyelmeztet a reális veszélyekre. A legnagyobb veszély az, hogy ismét győz a lobbi, a képviselők kölcsönösen megszavazzák azokat az igényeket, amelyek számukra fontosak, így megint felduzzasztják a működési kiadásokat. Nem ellenzem a fejlődést, erről szó sincs, példa erre az uszodaegyüttes, amelynek nagyon örülök, mert nagyszerű, hogy városunkban minden gyerek megtanulhat úszni. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a fenntartása nagyon sokba fog kerülni. Éppen ezért kellene átgondoltan, több önmérsékletet tanúsítva döntenünk minden beruházásról, még akkor is, ha pillanatnyilag nincs okunk megkondítani a vészharangokat. Jelenleg nagyon jó helyzetben van Százhalombatta, és reméljük, hogy ez így lesz a továbbiakban is. Arra kell törekednünk, hogy megőrizzük, sőt, erősítsük a jó pozíciónkat. Ez csak úgy lehetséges, ha nemcsak szóban, hanem cselekedetekben is az egyensúly megteremtésére törekszünk.