A családon belüli erőszakról szervezett szakmai konferenciát az érdi rendőrkapitányság március 10-én. A rendezvényre a kapitányság területén működő oktatási-nevelési és gyermekintézmények szakemberei, a védőnők és a családvédelemben dolgozók kaptak meghívást. Az egész napos tanácskozás zsúfolásig megtelt a teremben zajlott, sokan pótszékeken ültek, vagy állva hallgatták végig az előadásokat.
Szigetváriné Kolter Szilvia, a rendőrkapitányság sajtóreferense elmondta: a tavalyi évben kiemelt témaként kezelték a családvédelmet, és ezt a gyakorlatot folytatni szeretnék. A kistérségben múlt évben húsz alatti esetben indult nyomozás ilyen jellegű bűncselekmény ügyében. Az eljárásokat általában hivatalos szervek – például a gyámhivatalok – kezdeményezik, sok esetben azonban rejtve marad, ami otthon, a falak között történik.
A szervezők olyan elméleti és gyakorlati szakembereket hívtak meg előadónak, akik nagy jártasságot szereztek a probléma kezelésében. Szó volt az erőszak jeleiről, a telefonos válságkezelésről, az erőszak utáni életről, a családon belüli erőszak rendőri kezeléséről, az igazságszolgáltatási gyakorlatról, valamint az áldozatsegítő szolgálat munkájáról is. A konferencia utolsó előadója dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus volt, aki A meghitt erőszak című könyve apropóján tipikus eseteket ismertetett. Mint elmondta, a kérdés rendkívül összetett, hiszen a brutális apa közhiedelemben elterjedt sémájával ellentétben, a valóságban sokkal színesebb a paletta. Az is előfordul, hogy az anya követ el erőszakot a gyermekkel szemben. Példaként említette azt az esetet, amikor az anya szándékosan újra és újra beteggé tette gyermekét csak azért, hogy a kicsi kórházba kerüljön, és ott ő maga kerülhessen középpontba, mint a gyermekéért aggódó szülő. Hozzátette: az sem ritka, hogy a párkapcsolatban a férfi szenved a nő agressziója miatt. A probléma kezelését nehezíti, hogy az áldozatok gyakran erősen kötődnek az erőszaktevőhöz, a részeges apa által felakasztott kisfiú úgy nyilatkozott, hogy apja rendes ember, annak ellenére, hogy ha iszik, szeret akasztani. A férj brutalitásától szenvedő nők is többnyire ragaszkodnak párjukhoz, hajlamosak rá, hogy újabb és újabb esélyeket adjanak a férfi számára, aki általában visszaél a lehetőséggel. Arról is beszélt, hogy az erőszak nem feltétlenül tettlegesség formájában jelenik meg, és a lelki terror nem kevésbé veszélyes, mint a fizikai. A családon belüli erőszak létező probléma, de nem ölt aggasztó méreteket. Kezelése nem annyira rendőri, mint inkább össztársadalmi feladat, hiszen az erőszaktevő minden esetben torzult személyiség, akit mindenképpen kezelni kell.
