728 x 90 - Hirdessen itt!

Jegyzet

  • img

    Konfliktus

    Egy pár fekete színű női bokacsizma áll az események középpontjában, amelyet T úr vásárolt a városban lévő M ruházati üzletben a felesége számára. Meglepetésnek szánta, örömet akart szerezni vele, de nem sikerült. Hogy miért nem volt elégedett a feleség a vétellel, az nem egyértelmű, legalább is mi kétféle előadásban ismertük meg a történetet. A változatok között vannak azonosságok, így mindkettőben szerepel az ominózus cipő, a szereplők is azonosak, de mutatkoznak eltérések is.

    TOVÁBB
  • img

    Lánclevél

    Bizonyára önök is kaptak már olyan levelet, amely semmi lényegeset nem tartalmazott azon kívül, hogy húsz példányban le kell másolni, és huszonnégy órán belül különféle címzettekhez eljuttatni. Ennek fejében azt ígérte az iromány, hogy ha megtesszük mindezt, óriási szerencse ér bennünket, ellenkező esetben kegyetlenül meglakolunk, változatos módokon, de halálnak halálával.

    TOVÁBB
  • img

    Közérzet

    Még mindig nem fér a fejembe, mit is akart az a kilenc társadalmi, illetve politikai szervezet azzal a petícióval, amiben azt követelték, hogy csak az lehessen az ’56-os történelmi emlékbizottság tagja, aki elfogad egy előre és tételesen megfogalmazott nyilatkozatot arról, hogy mit is gondol az ötven évvel ezelőtti eseményekről. Érthetetlen a szándékuk. Aki ugyanis elvállalja egy ilyen bizottságban a tagságot, az valószínűleg azért teszi, mert meg akarja ünnepelni az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját. Sőt, valószínűleg nemcsak maga az ünneplés, hanem még a mikéntje is fontos számára.

    TOVÁBB
  • img

    Nincs menekvés?

    „Feltett kézzel kell-e állnunk az agresszor előtt?” – teszi fel a kérdést a Hírtükörnek írt levelében dr. Németh Endre. A továbbiakban kifejti, hogy egyre több gondot okoz az egyén szabadságának egyoldalú értelmezése: vannak, akik mindent megengednek maguknak, és vannak, akik ezt elszenvedik. Olyan életközösségekben, ahol az emberek csak karnyújtásnyira élnek egymástól, a hangoskodás nem más, mint közösségellenes magatartás, amely ellen a lakosság többsége védtelen. Nincs hová fordulnia segítségért, és még csak el sem menekülhet, mert ha a panelházból kertes házba költözik is, az "energiatúltengés" ott is utoléri.

    TOVÁBB
  • img

    Second hand információ

    Nem a Dunamenti Erőmű Rt hibájából akadtak meg az áramvásárlási szerződésekről szóló tárgyalások – nyilatkozta Kuhl Tibor vezérigazgató január 20-ai sajtótájékoztatóján. Mint elmondta, 2006-ra mintegy hárommilliárd forintos árengedményt kínált a cég a Magyar Villamos Műveknek, amely azonban ezt kevésnek találta, ezért nem jött létre a megállapodás.

    TOVÁBB
  • img

    Körhinta

    A "hiteles, megbízható" forrás a legtöbb cégnél, hivatalnál és intézménynél jobbik esetben egy kommunikációval megbízott személy (sajtóreferens, PR-os), rosszabbik, és sajnos jellemzőbb esetben az atyaúristen (elnök-vezérigazgató, minimum). Rajta kívül senki semmit nem mondhat a sajtónak, mert akkor az állásával játszik. Ő viszont nem ér rá, hogy bármit is mondjon.

    TOVÁBB
  • img

    Szóma, ha mondom…

    Aldous Huxleyt, a múlt században élt írót balsejtelmek gyötörték. Félt a technikai fejlődéstől, tartott tőle, hogy jóvátehetetlenül átalakítja a társadalmat. A modernizációnak az ember is áldozatul esik, beavatkozik a természet működésébe, ugyanakkor elszakad tőle, ezáltal önmaga is egy géphez válik hasonlatossá.

    TOVÁBB
  • img

    Kultúra

    1823. január 22-én Kölcsey Ferenc befejezte a magyar irodalom egyik meghatározó művét, a Himnuszt, amely nemzeti fohászunkká vált. Január 22-én a magyar kultúra napját ünnepeljük. Elsősorban azt, amit magas kultúrának szokás nevezni: a nemzethez tartozó művészetet. A kultúra fogalmába azonban ennél sokkal több, szinte végtelen jelenség tartozik. Így az is, amikor egy-egy ünnepélyen elhangzik az a végtelenül szomorú mondat, hogy "Most pedig hallgassuk meg közösen a Himnuszt!" Ilyenkor magyar emberek közösségei lehajtott fejjel, néma csendben meghallgatják közös imádságukat. Ez is a kultúránk része, az ünneplés kultúrája.

    TOVÁBB
  • img

    Gázos helyzet

    Több volt a csodánál. Már csak azért is, mert nem három, hanem négy napig tartott az orosz-ukrán gázháború, amely – talán szerencsénkre – egész Európát sokkolta. Az érintettek egységes fellépésének köszönhetően abbamaradt a fenyegetősdi, a Magyarországra érkező gáz nyomása visszaállt a normális, 51 atmoszférára, így a MOL már január 4-től lehetővé tette a nagyfogyasztók számára, hogy visszaálljanak a gáztüzelésre. A helyzet normalizálódott, mielőtt kitört volna a pánik.

    TOVÁBB
  • img

    Rabul ejtő kínálat

    Nagyszerű volt, hogy decemberben éjjel-nappal nyitva állt a bevásárlóközpont. A vevők többsége a nappali és a kora esti órákban intézi el vásárlásait, de akad, aki – akár csak a próba kedvéért – inkább az éjszakai időszakban keresi fel a szupermarketet. Elvégre azért tart nyitva egész éjjel, hogy akár hajnali kettőkor is betérhessen a vásárló. A kései órák haszna, hogy alig van forgalom, nem kell folyton figyelni, nehogy elgázoljunk valakit a bevásárlókocsinkkal, ráadásul semmire sem kell várni, mert bármelyik polchoz megyünk, nincs ott rajtunk kívül senki más.

    TOVÁBB
  • img

    Hó, fagy, vihar

    Aki teheti, maradjon otthon – ez volt december harmincadika mottója. Arra ébredtünk, hogy szakad a hó odakint. Lapátot ragadtunk és hozzákezdtünk, hogy megtisztítsuk a házunk előtti járdaszakaszt, sziszifuszként küzdöttünk, mert mire a terület végére értünk, az elejét ismét befújta hóval az erős szél. Az úttestet a SZÁKOM már a reggeli órákra letakarította – mint megtudtuk, a cég kilenc géppel rendelkezik, ezekkel látott munkához a hóesés kezdetekor. Nemcsak az utakat, hanem a járdákat is takarítják, részben a kisebb gépek segítségével, részben kézi erővel. A lépcsőket például kizárólag hólapáttal lehet megtisztítani a hótól.

    TOVÁBB
  • img

    És felejtsd el a bánatot!

    Kedves Olvasó! A Százhalombattai Hírtükör ez évi utolsó számát tartja kezében. Engedje meg, hogy egy kis időre kollégáim nevében is elköszönjek Öntől. Elröppent egy év. Nekünk nagyon gyorsan. És Önnek? Örömöt és bánatot hozott. Nekünk elsősorban sok munkát és sok lehetőséget.

    TOVÁBB
  • img

    Civil kurázsi

    Jó néhány éve lakott az utcánkban egy kislány, akivel sokat beszélgetettem. Egyszer séta közben arról mesélt, hogy tudja már, a kisbaba az anyuka hasában egy apró magból fejlődik ki, csak azt nem érti, hogyan kerül az a mag oda. Lehet, hogy az önkormányzattól kell kérni? – lamentált hangosan. Bájos tudatlansága mulattatott, az, amit tudni vél a világról, elgondolkodtatott. A kislányt többé-kevésbé szerény nyugdíjból élő nagyszülei nevelték. Nyilván gyakran hallotta otthon, hogy a családban felmerülő problémák, gondok, napi bosszúságok, igények és lehetőségek kapcsán az önkormányzatot emlegették. Az önkormányzatot, amely majd intézkedik, segítséget nyújt, megoldja a gondot, vagy az önkormányzatot, amely nem intézkedik, nem nyújt segítséget, nem oldja meg a gondot, pedig dolga lenne.

    TOVÁBB
  • img

    Lemehetek játszani?

    A gyermeknek minél több időt kell töltenie a szabad levegőn. Amíg pici, a felnőttek gondoskodnak róla, hogy naponta eljusson a játszótérre, kirándulni viszik, hogy a szép, de beszabályozott parkokon kívül igazi természetet is lásson. Később, amikor gyermekközösségbe kerül, általában csökken a családi szabadtéri programok száma, utána pedig a legtöbb esetben meg is szűnik: leszámítva az évi néhány közös kerti rendezvényt külön utakon járnak a szülők és a gyerekek.

    TOVÁBB
  • img

    Látom, maga eszkimó

    B egy középület közösségi terében tartózkodik. Az aulára ajtók nyílnak, ilyen párt, olyan párt, amolyan párt, de van ott sportegyesületi iroda és újságszerkesztőség is. Jön C, fejével az egyik párt irodája felé bök, és azt mondja B-nek: látom, maga ide tartozik! B először arra gondol, hogy tiltakoznia kellene, de aztán mégsem teszi. Nem mintha valóban „oda” tartozna, de nem látja értelmét a rendrakásnak egy olyan fejben, ahol az őskáosz uralkodik.

    TOVÁBB
  • img

    Mi legyek, ha nagy leszek?

    Kétszáz nyolcadik osztályos diák áll pályaválasztás előtt Százhalombattán. A város hagyományai közé tartozik, hogy minden ősszel pályaválasztási fórumot rendez, ahová elhívja a helyi és a környékbeli középiskolák képviselőit, hogy tájékoztassák az érdeklődő gyerekeket és szüleiket az általuk kínált lehetőségekről.

    TOVÁBB
  • img

    A szatír

    Mivel korábban sötétedik, a közvilágítást is korábban kapcsolják be. De ha kétszer ennyi lámpa égne, az sem tudná nappali fénnyel elárasztani a város minden szegletét. Maradnak sötét zugok, amelyek félelmet ébresztenek, és meglódítják fantáziánkat.

    TOVÁBB
  • img

    No name

    Van, aki szerint az egész város rendszeresen olvasta a Százhalombattán milliárdos lenyúlások című internetes fórumot, amelyet – emlékeink szerint – közel öt évvel ezelőtt indított egy Stormtrooper nevű ismeretlen. Más vélemények szerint csak egy szűk réteg látogatta az Indexen nyitott párbeszédoldalt, és az ott leírtak semmiféle hatást nem gyakoroltak a városi közéletre. Akár az egyik, akár a másik feltevés igaz, egy biztos: november elején a fórum eltűnt. Aki kereste, csak egy rövid értesítést talált: a kért fórumot törölték. Hogy mikor és miért, arról nem szólt a közlemény.

    TOVÁBB
  • img

    Fegyvernek látszó tárgy

    A minap találtam a postaládámban egy újságnak látszó tárgyat. A címe alapján gondolhattam volna, hogy a polgármester írt nekem, de mivel nem először találkoztam hasonló tárgyakkal, tudtam, hogy nem. Ezt az újságnak látszó tárgyat (továbbiakban últ.) olyan valaki írhatta inkább, aki polgármester akar lenni, vagy polgármesternek gondolja magát, vagy esetleg egy mesteri polgár, azaz nagyon ért a polgársághoz, vagy a mestersége az, hogy polgár.

    TOVÁBB
  • img

    Szomorú vasárnap

    Százhalombatta is megünnepelte az 1956-os forradalom és szabadságharc 49. valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 16. évfordulóját. Versekkel, muzsikával, virággal, koszorúkkal, csupán az ünnephez való felemelkedés, némi méltóság hiányzott. A ködös és barátságtalan idő ellenére több százan jelentek meg reggel a főtéri Kopjafánál. Ki-ki felvette ünneplő ruháját: öltönyt, kosztümöt, sötét kabátot, attilát, sujtást, vitézkötés; ki-ki magára vette jelvényeit, jelképeit – darutollat, középen kivágott nemzetiszín szalagot. Ezek kavalkádja hivatott jelezni, ki hova tartozik, mint afféle pompás eposzi seregszemlében, ahol a hősök harci díszben vonulnak elő.

    TOVÁBB

Friss híreink

További híreink

Kategóriák

Impresszum:

Kiadja: PROMOTION SERVICE Nonprofit Kft.

Címe

2440 Százhalombatta, Szent István tér 3.

Levelezés

2440 Százhalombatta, Szent István tér 3.

Adószám: 11445395-2-13
A szerkesztőség címe:
2440 Százhalombatta, Szent István tér 3.
Tel./Fax: (23) 350-099;
Hirdetésszervezés: Darida-Mutafisz Viktória
06 70-413-0817
E-mail: hirtukor@mail.battanet.hu
Internet munkák: Fekete János

Főszerkesztő

Kovács Attila

Közérdekű adatok

- Felhasználási és adatkezelési nyilatkozat
- Adatkezelési tájékoztató
- A közérdekű adatok megismerésére irányuló igények intézésének rendje
- Közérdekű adatok

A weboldal tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Bármely részének másolásával kapcsolatosan minden jog fenntartva.
Tilos az oldalon szereplő tartalmak elektronikus tárolása, feldolgozása, a tartalom kereskedelmi forgalomba hozatala.
Értesüléseket átvenni csak a forrásra való hivatkozással lehet.

Ugrás az oldal tetejére