Fiatalabbak voltunk és bohók. Mégsem értettem, miért mászik fel egy jó cimborám évekkel ezelőtt, augusztus huszadika előestéjén egy közintézmény kerítésére, egészen a zászlótartó rúdig, és miért veszi le onnan a piros-fehér-zöld lobogót. Zakója alá rejtette, hazavitte. Talán azóta is ereklyeként őrzi, szobája falán, vagy a szekrényben, az ünneplő ruhák között. Lehet, hogy nincs már meg neki mégse, szerzett helyette másikat, nagyobbat, szebbet. Lehet, hogy gyűjtő lett belőle, egész kollekciót halmozott fel. Nem tudom, régóta nem találkoztam vele. Mindenesetre azon az augusztus 20-a reggelen, azon a battai közintézményen nem lengett trikolór. Csak azért, mert valakinek annyira fontos volt, hogy hazavitte.
TOVÁBB