Az utóbbi időben felhagytunk évtizedes vásárlási szokásainkkal. A legszembetűnőbb változás, hogy általában a nagy bevásárlóközpontokat részesítjük előnyben, és ha betérünk, irdatlan mennyiségű áruval rakjuk meg a bavásárlókocsit.
Szatyorra nincs gondunk, hiszen az üzlet számolatlanul adja a műanyag zacskókat, amelyek – ingyenességüknek köszönhetően – egyszer használatosak. Hazavisszük az árut, a zacskó pedig a szemétbe kerül. Ezzel is magyarázható, hogy háztartásunkban egyre több hulladék képződik, nagyobb űrtartalmú tárolóedényre van szükségünk, vagy át kell térnünk a heti többszöri elszállíttatásra – akár ezt, akár azt választjuk, sokba kerülnek nekünk ezek az ingyenes staniclik.
Eljött azonban a váltás ideje: a városi bevásárlóközpont – összhangban a multinacionális cég más hipermarketjeivel – a környezetvédelmi világnap alkalmából forgalomba hozta a visszaváltható szatyrot. Ez is műanyagból készül, de az eldobhatónál erősebb kivitelben. Lényege, hogy csak egyszer kell megvenni, utána – ha elszakad, kilyukad, vagy egyszerűen csak elnyűttük – az áruház vadonatújra cseréli.
Írországban három évvel ezelőtt bevezették a szatyordíjat, az állam kötelezte a kereskedőket, hogy kérjenek pénzt a vásárlóktól az eldobható zacskókért. A döntés a kereskedők ellenállásába ütközött ugyan, de a kormány kitartott álláspontja mellett, és bebizonyosodott, hogy érdemes volt: néhány hónap alatt tizedrészére csökkent a reklámszatyor-forgalom. Az unió több országában megszüntették az úgynevezett pet-palackokat is, visszatértek az üveghez, amelyért a vevő betétdíjat fizet, majd azt – ha az üres üveget visszaviszi – visszakapja.
Magyarországon a termékdíj bevezetése zátonyra futott, a kereskedelmi multik hevesen tiltakoztak ellene, felzárkózott melléjük az ÉFOSZ (Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége), és mindhiába lelkesedtek a megvalósítás iránt a gyártók (akik számára komoly konkurenciát jelent a kötelező betétdíj elől hozzánk özönlő európai gyártók serege), a törvényt végül is nem fogadták el. Marad az ingyenszatyor, az eldobható palack és fémdoboz, amelynek összegyűjtése és újrafeldolgozása külön procedúrát jelent a hulladékkezelőknek. Arról nem is szólva, hogy mi, vásárlók a drága pénzért megvásárolt zacskókat, palackokat a szemétbe dobjuk.
Az, hogy megjelent a visszaváltható szatyor, talán a kezdete egy folyamatnak. Talán nemsokára eltűnnek az eldobható zacskók, és még az is elképzelhető, hogy egyszer csak ráébredünk, hogy van nekünk kosarunk, füles vászonzacskónk, vagy egyszerű hálónk (más néven cekkerünk), és úgy járunk vásárolni, hogy a hordozóeszközt magunkkal visszük.
.jpg)
