Kiállítás

MEGHÍVÓ INCZE JÁNOS DÉS (1909-1999) festőművész jubileumi kiállítására

A Barátság Művelődési Központ tisztelettel meghívja Önt és barátait  INCZE JÁNOS DÉS (1909-1999) festőművész jubileumi kiállítására

2009. november 27-én 17 óra

Helye:

Barátság Művelődési Központ Galéria

2440. Százhalombatta, Szent István tér 5.

A száz éve született mester kiállítását megnyitja: Cselényi László, a Duna TV Elnöke

Közreműködik: Selmeczi György zeneszerző, karmester

A kiállítás rendezésében közreműködik a Takács Galéria, és a XX. századi Kolozsvári Képzőművészek Galériája.

A kiállítás megtekinthető: 2009. december 23-ig

Incze János Dés festőművész

A száz évvel ezelőtt született Incze János Dés (1909-1999) festőművész kimagasló, egyéni művészpályát beteljesítő egyénisége a 20. századi erdélyi/romániai magyar képzőművészetnek. Erős festői elhivatottság vezérelte képzőművészeti tanulmányokhoz: a kolozsvári Szépművészeti Iskolába (1928-29) és Ziffer Sándorhoz a nagybányai festőiskolába (1935-40). 1935-től Désen (ezért nevében a városnév-utótag) élt s dolgozott. Következetesen, lépésről lépésre gazdagított életművében önarcképek, tájképek, csendéletek mellett a legnagyobb számban többfigurás, város- és életképi elemeket felülnézetes kompozíciókban egyénien szintetizáló festmények szerepelnek, ezek alkotják az oeuvre gerincét. E sajátos mű-együttes alapján aposztrofálták őt "erdélyi Brueghel"-nek, ill. a "kisváros festőjének". Festői szemlélete kialakulásához, művészi habitusa természetrajzához a legfontosabb forrás könyve, az Önarckép azaz lelátás hat évtized tetejéről (Bukarest, 1982.). Ebből idézve összefoglalható törekvései lényege. "Festés nélkül nem tudom elképzelni az életemet. Én a piktúráért élek.

Nagyon szerettem már kicsi koromban a hegytetőkről lenézni: mennyi mindent lehet innen egyszerre látni a világból! Milyen kicsik az emberek, tehenek, házak, boglyák, pajták, milyen vékony vonal az út, a patak. Csupa rajzolnivaló az egész világ.

Egyre jobban izgattak Dés témái: érdekesen egymásra hányt, szerte- és összehajigált tereptárgyai, dombokról lelátás, völgyekből alulnézetes utcái. Festeni a festés öröméért.

A lényeg a kifejezés ereje.

Én nem is a valóságot, nem is a mását keresem, hanem a képet úgy festem, ahogy bennem van. Ez nem Dés! Ez kép! A kép én vagyok". S valóban, az Incze-mű: a csak rá jellemző, mástól őt élesen és lényegileg elkülönítő egyéni képes beszéd, a sajátos orbis piktus, az ember-élet Erdélyben, Romániában, Désen fogant Incze János-i szuggesztív művészeti megfogalmazása. (Elkészült műveit, festményeit és rajzait – Barabás Miklós példáját követve – opusz jegyzékbe foglalta, amely alkotásai legfontosabb forrása: A képei jegyzéke afféle Mátrikula).

A Vajda és Incze család, valamint Tibori Szabó Zoltán, Fülöp Csaba Kolozsvári magángyűjteményéből és Takács Péter (Százhalombatta) erdélyi kép-kollekciójából összeállított, a 100. éves Incze János Dés emléke és fajsúlyos művészete előtt tisztelgő, az alkotót magát is megidéző tárlat az életmű legfontosabb karakter-jegyeit és műfajait egyaránt bemutatja.