- 1990-ben végeztem, a Hortobágyon kezdtem tanítani, tanyasi gyerekeket is. Miután megszületett az első gyerekem, Balmazújvárosba költöztünk. Nagyon jól éreztük magunkat, de úgy gondoltuk, Százhalombattán több lehetőséget biztosíthatunk a gyerekeinknek. A mai napig nem bántam meg, hogy az 1-es iskolát választottam, mert a kollégáim a barátaim is egyben. Mindig mellettem álltak, ha gondom-bajom volt, együtt örültünk, ha boldog voltam. A legnagyobb fájdalmam, hogy a testvéremék messze laknak, nagyon összetartó család vagyunk, nyáron hazajárunk hozzájuk, Szabolcsba.

Négy évvel az első gyermek, Kitti után megszületett a második, Dani, majd újabb négy év múlva a legkisebb, Geri. Ez a rendszeresség különösen jellemző Tündére.

- Este kirakom a gyerekek ruháit. Reggel ötkor kelek, főzöm a teát, megterítek. Mindennek megvan a pontos koreográfiája, szabálya, rendje. Ez a megbízható rendszer adja azt az alapot, ami mellett a gyerekek olyan kitűnő eredményeket érhetnek el. Mindhárman nagyon jó tanulók. Kitti most 18 éves, érettségi után visszamegy a gyökerekhez: Debrecenbe. Azt a vidéket jobban szereti. Talán azért, mert azt látja, hogy ott nyugodtak vagyunk. Nincs az a pörgés, mint itthon. Az orvostudományi egyetemre jelentkezett, fogorvosnak készül. Dani most nyolcadikos, a VMG-be jelentkezett, az ő központi felvételi vizsgája lett a legjobb a városban. Geri még csak harmadikos.

- Nem biztos, hogy jó, hogy ennyire fogom a kezüket, talán nehezebben önállósulnak majd, de én is ezt kaptam anyukámtól. Korán járt dolgozni, de a gőzölgő kakaó ott volt az asztalon, amikor felébredtünk. Aztán 14 évesen elmentem otthonról, és attól fogva magam tanultam, vasaltam, dolgoztam. Nem volt gond. Most a gyerekek az elsők. Elvállalunk mindent, ami segíthet. Átvettem a nyugdíjba vonult kolléganőtől a tankönyvárusítást, kiváltom hozzá a vállalkozóit. Most, hogy Kitti elmegy egyetemre, a pedagógusfizetés nem biztos, hogy elég lesz.
Kitti egyébként a tanulás mellett gitározik is, Dani dobol, Geri nemrég kezdett zongorázni. Kész kis zenekar a pincében. Tünde mindenesetre megbízható, kiszámítható hátteret biztosít nekik. Magáról azt mondja: nem szigorú, de következetes. A tanítványai is tudják, meddig lehet elmenni, és mikor van vége a viccnek.

- Mitől lesz jó egy iskola?
- Ha jók a tanárok. A kollégáim mindig megújulnak, kipróbálják az új módszereket. Az én helyzetem szerencsés, mert a kicsiket bármivel meg lehet fogni: kis csillag, matrica, vagy csak ha megdicsérem a ruháját, a gyerek már száll, és akkor teljesít. Ez ugyanígy van itt is, vagy a tanyasi iskolában, vagy a balmazújvárosi cigánygyerekeknél. Mindig jó osztályaim voltak, mindegyikre szívesen gondolok vissza. Amit tudtam, kihoztam belőlük. Az első battai osztályommal szerepeltünk egy tévés vetélkedőben, most huszonkét évesek. Negyedikben rossz elválni tőlük, de amikor kezdünk az elsősökkel, fellelkesülök. Figyelem őket, nézem kinek mi a gyengéje. Nagyon szeretem, ha minden gyerek szeret.

- Pozitív visszajelzéseket kap a munkájáról?
- Eredményeket érnek el a gyerekek, tehát igen. A szülők nagyon sokat segítenek. Mostanában mindig akad olyan diák, aki már úgy jön elsőbe, hogy tud olvasni. Aztán egy hónap múlva már tizenketten tudnak, mert húzzák egymást. Persze csoportokban dolgozunk, differenciáltan folyik az óra, és ez egyre inkább így lesz. Ha valaki lemarad, annak hagyok időt, vagy délután a felzárkóztatáson befejezi, kijavítja. Ha tovább is tart, de küzd és csinálja, így a jó megoldás az ő sikerélménye lesz. Vannak nagyon jó képességűek és gyengébbek. A középréteg el fog tűnni. Egyre inkább húznak a jók felé. Ebben a szülőknek is nagy szerepük van, ha valakit otthon jobban segítenek, vagy többet dicsérnek, jobb eredményeket érhet el. Nagyon szeretek tanítani, bár egyre inkább fáraszt a sok adminisztráció. Ezt a szakmát nem lehet úgy csinálni, hogy munkaidő végén lerakom a tollat. Egyfolytában gondolkodom, mit találjak ki, hogy érdekes legyen, megírom a fóliákat, javítok. De nemcsak én törekszem. Akármilyen programot szervezünk az iskolában, megszoktuk, hogy teljes erőbedobással, egymást segítve, a legjobb színvonalon csináljuk meg. Szaladunk egymáshoz az ötletekkel, megosztjuk a gondolatainkat.

- Akad mindeközben szabadideje?
- Nem sok. Nagy házat tartok rendben, három gyerekre mosok, főzök, takarítok. Szeretek színházba menni, olvasni. Van az iskolában természetjáró és múzeumlátogató szakkör, ezeket kihasználom.

- Kit ajánl a következő alkalomra?
- A kolléganőmet, Forján Imrénét. Nagyon szeretném, ha mindenki megismerné az erejét és lelkesedését, amivel a családjával együtt támogatja az iskolánkat.