Az eredetileg könyvtár- és magyar nyelv-irodalom szakos tanár az elmúlt évtizedekben volt a Pannonhalmi Főapátság idegenforgalmi igazgatója, majd a Magyar Államvasutak marketing és PR menedzsere, amikor pedig megszülettek a lányai, itt telepedett le, a "Benta mentén", és előbb Érden majd Tárnokon találta meg a feladatokat. Időközben professzionális ismeretekre és tapasztalatokra tett szert a kultúramenedzselés, a marketing és a művelődésszervezés területén.

- Miért éppen a Benta-völgye?

- Eredetileg igazi mosonmagyaróvári lány voltam, ma is nagyon kötődöm a szülővárosomhoz, a szüleimhez, de mindig vágytam az újabb és újabb kihívásokra, és, hogy kinyíljon előttem a világ. Tizenkét éve lakom Érden, de amíg a MÁV-nál dolgoztam, az életemet igazából Pesten éltem. Aztán jöttek a gyerekek, "otthon" kerestem munkahelyet, és kinyílt a szemem a közvetlen környezetemre. Százhalombatta, Érd, Ecsi, Diósd, Törökbálint, Tárnok rendkívül gazdag kulturális értékekben. Természetesen, egy jó művelődésszervezőnek nemcsak meglátni, láttatni is tudni kell ezeket.

- Azt mondják, ez a mai értékvesztett világban nagyon nehéz.

- Mindig azt tapasztaltam, hogy az emberekben igenis él az igény valami jobbra, ezért nem ismerek sem lehetetlent, sem pedig középutas megoldásokat. A századfordulón például rengeteg irodalmi kávéházban szerveződött a közösségi élet. Ma már nincsenek ilyenek, de a miliőt meg lehet teremteni. Egy ilyen rendezvény lehetőséget ad arra, hogy ne csak otthon, a partneremmel osszam meg a kulturális élményt, amit kaptam.

- Pénz nélkül persze nehéz értéket közvetíteni. Sokat hallani, hogy nincs forrás az igényesebb kultúrára.

- Nagy szükség van mecénásokra. Szándékosan nem szponzort mondok, mert amikor támogatókat keresek egy-egy rendezvényhez, nem pénzért megyek. Nem reklámhelyet adok el, hanem együttműködő partnereket keresek, és azt szeretném, hogy a sajátjuknak érezzék az ügyet, amit képviselek. Fontos, hogyan szólítjuk meg az embereket. Hiszek például abban, hogy a személyre szóló meghívó sokkal inkább megtérül, mint a szórólap. Ennek köszönhető például, hogy a Tárnoki Művelődési Házban nemrég indított Művész Kávézónak legalább nyolcvan vendége van minden alkalommal. De nagyon sokat számít a kapcsolatrendszer is: a kisközösségek, civilek, klubok közötti hírcsere.

- Tavalyelőtt elindított egy térségi mozgalmat, aminek éppen a kulturális hírek és javak megosztása a lényege. Százhalombattán is talált hozzá partnereket. Milyen eredményeket sikerült elérniük?

- A Közös Érték Közös Érdek Közkincs-kerekasztal, vagy röviden KÉKÉK azért jött létre, hogy a kultúraszervezők a hivatalos kistérségi és megyehatárokon túl is megtalálják azokat a partnereket, akikkel közösen többet, jobbat hozhatnak létre. Könnyű volt megnyerni az intézményeket és a civil szervezeteket, és az összefogás eredményeként közös kórustalálkozó, honlap, kiadványok jöttek létre, lényegében ennek eredménye többek között, hogy a tárnoki szüreti mulatságon nyolc polgármester kínálja a borát a vendégeknek. A közkincs-kerekasztalnak éppen ez a lényege: mindenki a saját értékét, ötletét teszi hozzá a közöshöz, ami több lesz annál, mint amit külön-külön lennénk képesek felmutatni, átadni.

- Az emberek hajlamosak lebecsülni a közvetlen környezetüket, és nem nagyon kíváncsiak arra, ami a szomszédban zajlik.

- Pedig sok mindent tudnánk egymásnak megmutatni. Miért vinnénk például a testvérvárosi delegációt a Balatonra, ha nem látták még a százhalombattai Óvárost, a Duna-partot, a szerb templomot? És fordítva! Tárnokon igazi falusi hangulatot tudunk kínálni a Szőlőheggyel, az ötszáz pincével, a Japánkerttel, a Kőfejtővel, Battán viszont városi színvonalú kulturális élet zajlik. Tegyük fel, nem tudok színházi előadást vásárolni a tárnoki közönségnek, de azt meg tudom szervezni, hogy átszállítsam őket Százhalombattára. És ha az itteni színháznak jó hírét viszik, talán megéri néhány bérletet kedvezményesen felkínálni nekik. De úgy is szervezhetünk színházat, hogy egymást követő előadásokat kötnek le a szomszédos települések, mert így az is hozzájuthat, aki egyébként nem engedhetné meg magának. Lehet, hogy Tárnokon csak félnapos programot tudunk kínálni egy turistának, de akkor délután átjöhet Százhalombattára, és fordítva. Rengeteg lehetőség van a közös érdekek felismerésében. Tanulmányok szerint a szinergiák kihasználásával két-három év alatt akár két-háromszorosára lehet megemelni a vendégforgalmat. Én az utóbbi években ezért dolgozom, és rengeteg partnert találtam, például az itteni helyi médiában is, amiért hálás vagyok.