Tősgyökeres fővárosi, a kőbányai Szent László Gimnáziumba járt, ami arról volt híres, hogy hét-nyolc nyelvet is oktattak, köztük olyan ritkaságokat, mint a lengyel vagy a svéd.
- Egyértelmű volt számomra, hogy franciául kezdjek tanulni. Szerencsémre a 3-4. Évfolyamon idegenforgalmi fakultáció is indult speciális nyelvórákkal, budapesti francia városnézéssel, aminek a szófordulatait később az egész országban tudtuk használni. Végül az érettségivel szakmát is kaptam, és egy fényképes igazolványt, amivel idegenvezetői munkát vállalhattam.
Egy éjjel-nappal nyitva tartó belvárosi IBUSZ irodában kezdett dolgozni. A kollégákat figyelve egyre több kifejezés ragadt rá különböző nyelvekből. Szabadidejében alkalmanként idegenvezetett, mígnem másfél évre elvitték katonának. "Elvtársként" vonult be, de "honvédként" szerelt le, mivel közben lezajlott a rendszerváltás.

- A ’90-es évek elején mindenki mindennel próbálkozott. Belevágtam nyomdaipari, kiadói vállalkozásba, szerveztem sétahajó utakat, ajándékboltot nyitottam Szentendrén. Magyar árukészletet kínáltam: jó minőségű bort, pálinkát, egyedi készítésű kerámia-és ajándéktárgyakat.
Néhány év múlva régi IBUSZ-os kollégákkal céget alapítottunk, szállásfoglalással, programszervezéssel foglalkoztunk. A kétezres évekre annyira beindult az Internet, hogy aláásta az utazási irodák munkáját, értelmét. Közben francia nyelvű idegenvezetéssel is foglalkoztam, de néhány év alatt szembesültem azzal, hogy egy nyelv ismerete már nem elég. Ha csak idegenvezetésből szeretnék megélni, legalább két-három nyelv magas szintű ismeretére lenne szükségem. Úgy döntöttem, nyitok egy borüzletet Százhalombattán, az idegenvezetés pedig kiegészítés marad.

- Hogy került a képbe Százhalombatta?
- Feleségem, Balogh Edina révén, aki tősgyökeres százhalombattai. Rengeteg embert megismertem általa, pillanatok alatt magába szívott a város.

- A borüzletnél vágtam közbe...
- Annál mindig is mélyebben érdekelt a borkultúra, mint hogy csak leemeljek egy palackot a polcról. Barátaimmal bejártuk a különböző borvidékeket. Szenvedélyesen gyűjtöm a régi bélyeges téglákat, szeretem megismerni az emberek által a vidéket. A bortúráknak köszönhetem az ötletet is, hogy sok egymagában kószáló borbarátot egybefoghatnánk egy klubba. A borkóstolás társaságban, beszélgetve jó. A városi könyvtárban volt egy borkóstolóval egybekötött Hamvas Béla emlékest, és több komoly, színvonalas előadás, amelyekre sokan eljöttek. Ott ismerkedtem meg Cseh Mártonnal, aki sommelier-ként vett részt a programokon. Egyből barátságba kerültünk, szervezkedni kezdtünk, és 2002. február 4-én, ugyancsak a Hamvas Béla Városi Könyvtárban megalapítottuk a Csobolyó Borbarát Klubot. Nyolc éve létezünk, s tudjuk, hogy húsz év múlva is minden hónap első hétfőjén találkozunk.
A klub egyik célja az volt, hogy gazdagítsa a város kulturális életét. Alapítása idején kezdett divattá válni az országban a Márton-nap, azaz az újbor megünneplése, úgyhogy adta magát az ötlet - és Takács Péter jóvoltából a lehetőség -, hogy meghívják a BMK-ba azokat a borászokat, akikkel korábban a bortúrákon ismerkedtek meg.

- A másik ötletünk egy kisrégiós borverseny volt. Felkerestem a környék borászait, egyesületeit, kertészköreit. Már az első alkalommal sokan eljöttek, és egyértelmű volt, hogy ezt is folytatnunk kell. Mára mindkét esemény hagyománnyá vált.
A battai borbarátok igyekeznek minél több magyar borvidéket megismerni határon belül és kívül. Sok szép, történelmi helyre eljutnak, olyan régi magyar szőlő- és borfajtákkal ismerkednek, amelyek itthon már nincsenek. Ilyen az erdélyi "kövér szőlő" is, aminek a visszatelepítésével foglalkoznak Tokajban, mivel igen jól aszúsodó fajta. Ellátogatnak különböző borászokhoz, boros rendezvényekre, évente visszajárnak a Szent György-hegyi Hegymagasra, a Balaton–felvidékre, baráti kapcsolatokat ápolnak a korábban megismert erdélyi borászokkal.

- Mi lett a battai borüzlettel?
- Mire végiggondoltam és megvalósítottam, másik kettő nyílt a városban. Közel másfél évig működtettem a "Cseppek rabja" nevű boltot, de közben megint újabbak nyíltak, és ez már sok volt egy ekkora városban. Először felköltöztettem az üzletet egy budapesti szállodába, végül azt is bezártam. Most ugyanott recepciósként dolgozom, visszakanyarodtam az eredeti szakmámhoz, a turizmushoz.

- Szabadidejében mivel foglalkozik?
- Kirándulni viszem a fiaimat történelmi emlékhelyekre, múzeumokba, régi várakhoz. Nagyon érdekel a magyar történelem, azon belül is a honfoglalás előtti időszak. Az írásos források mellett sok mindent megtudhatunk a múltunkról a népzenéből, népmesékből, néprajzból, mondákból is. Ha csak a rovásírást vizsgáljuk, rengeteg érdekességet megtudhatunk őstörténetünkről. A fiaimnak azt javasoltam, ha akarnak maguknak egy titkosírást, tanulják meg. A nevüket már le tudják írni.

- Hogy képzeli a távoli jövőt, a nyugdíjas éveket?
- Mint minden borkedvelő - Hamvas Béla gondolataival élve -, ülnék az árnyékot adó diófa alatt, a borospincém előtt. A Balaton-felvidék a kedvenc helyem, szerintem az ország egyik legszebb tája. A vulkáni hegyekkel és a tóval különös hangulata van. Még sosem próbáltam, de vonz, hogy fával dolgozzam. Szeretnék kopjafát faragni, lehet, hogy egyszer majd kipróbálom.

- Kit ajánl a következő számban az olvasók figyelmébe?
- Matusz Gyulát, akit jó szomszédként és borbarátként ismertem meg. Korábban sokat tett a város sportéletének megszervezéséért, élsportoló volt, majd edzőként tevékenykedett az ország több városában.