Nehéz elfogulatlanul írni egy valahai tanítványról, aki "egyszerre csak" tanár-kollega lett, sőt most már első százhalombattai kiállításával visszavonhatatlanul művésztárs is. Szula Zsuzsi (így!) óvodás kora óta tanítványom, talán a leghűségesebb, aki a diplomamunkáját is a Látás Iskolájában kialakult módszertanból írta. Logikus is volt, hogy első munkahelye a Művészeti Iskola lett, felváltva egykori tanárát, folytatva a hagyományokat. De nem hagyta abba a tanulást sem. Jelenlegi kiállítása tulajdonképpen mestervizsgájának része. Talán emiatt van, hogy nem bemutatkozó - "eddigi életművem" - kiállítást láthatunk, hanem két, látszólag ellentmondó témára épülő képsorozatot. A témák ürügyén különb s különb vizuális nyelvi és technikai megoldásokat keresve bizonyítja nekünk, mennyire birtokában van a festői mesterségnek.

Persze, ha ez ilyen egyszerű lenne! A két téma: spirálok és macskák (és más állat tetemek) egymással szembeállítva valami patetikust sugallnak: Élet és Halál. De érezzük, hogy az egészet áthatja valami megfoghatatlan humor és játékosság. Az örök szimbólum, a Világ alapvető szerkezeti eleme, a DNS-től a galaxisokig mutató spirál ezeken a képeken ki-kizökken, elkalandozik, lázad, felrúgja a szabályokat, megszűnik objektív-teoretikus lenni, személyes festői gesztussá válik. A görbék áttekeregnek a másik terembe, ahol elgázolt állatokra utaló jelszerű képeket látunk. A szegény kis állatok fölötti személyes érzelmek festői, grafikai kísérletekként szimbólumokká alakulnak. A játék az örökérvényű-objektív és a felvillanó-személyes között ott vibrál mind a két témában. A képek egyszerre festőiek és filozofikusak. Egyelőre inkább csak kérdéseket tesznek fel, és Szula Zsuzsannára vár, hogy következő kiállításain válaszoljon rájuk. S hogy majd újabb kérdéseket tegyen fel bölcs humorral.

László Bandy

A kiállítás április 23-ig tekinthető meg hétfőn és pénteken, 14-18 óráig a SZIKE-ben (Damjanich u. 25.)