Átlagos lakótelepi srácként kezdte az akkori Ságvári sétányon. Reggeltől estig a játszótéren focizott, ha a szülei nem hívják, enni is elfelejtett volna. Szabó Zoltán volt az osztályfőnöke az Arany-ban, az évfolyamból többen is sportolók lettek.

- Kilenc-tízévesen leigazolt a DKSK, verseny lett a játékból. Suli, edzés, aztán a grundon fociztam tovább. ’88-ban a váci "focigimnáziumba" kerültem. Több száz jelentkezőből választottak ki tizenhét gyereket, az ország minden tájáról, akikkel azután négy évig együtt laktunk, tanultunk és fociztunk. A tanulásban semmilyen könnyítést nem kaptunk. Hazaértünk egy zalaegerszegi meccsről este 9-10 körül, és nekiálltunk készülni a másnapi fizika vagy matematika dolgozatra.

Százhalombattára éppen csak haza tudott ugrani, hiszen szombaton még meccset játszott, bajnokságon vett részt, vasárnap pedig már mehetett is vissza a kollégiumba. Vagy Nyugat-Európába, vagy a tengeren túlra.

- Óriási dolog volt! ’92-ben Rio de Janeiroban játszottunk az ifjúsági kupán. Volt a lelátón egy nagyszakállú sámán, meg egy nigériai varázsló is, küldték ránk a "rontást". A hosszabbítás 119. percében kaptunk egy gólt, így lettünk másodikak.

Nagyon erős csapatot alkottak, hírességeket győztek le. Amerre jártak, menedzserek könyörögtek, hogy maradjanak ott.

- A fiatal magyar focisták most is nagyon jók, csak hát a foci a társadalom tükre. Amennyi benne az infrastruktúra, annyi benne az ambíció, a motiváltság, a kitartás is. A fejlett társadalmakban a futball a kultúra része, mint a színház. Aki komoly közéleti ember, annak, ott kell lennie egy-egy meccsen.

A középiskolai évek után jelentkezett a Testnevelési Egyetem szakedzői szakára. Nagyon fiatal volt a többiekhez képest. Kérdezték is, hogy mit keres olyan nevek, mint Dávid Kornél, Bátorfi Csilla, Szentes Lázár, világbajnokok és válogatottak között? Miután azonban, nagyon jó lett a sportpedagógia és pszichológia vizsgája, fel kellett venniük.

- A szakdolgozatomat 1996-ban írtam a hazai labdarúgás aktuális helyzetéről. Visszadobták. Pedig akkor még jobb volt a helyzet, mint most. A rektor nem értette, "mit képzelek?!", és írhattam egy "statisztikai dolgozatot" a ’94-es évi világbajnokságról.

1993. január 31-én súlyos sérülést szenvedett egy felkészülési meccsen. Hiába szerették és tartották tehetségesnek, a hosszú gyógyulási időszak derékba törte futballista karrierjét. Más közegben próbálta ugyan folytatni, de már nem ment úgy a játék. Egy katartikus élmény aztán teljesen más irányba fordította az életét.

- Huszonöt-huszonhat éves lehettem, egy buszmegállóban álltam hátizsákkal a hátamon, és majdnem elbőgtem magam, mert belegondoltam, hogy miből lesz nekem kétszobás panellakásom. Azon a hétvégén, életemben először kiállítottak, és eltiltottak három meccstől. Akkor azt mondtam, hogy ebből elég! Megnéztem az álláshirdetéseket. Egy pénzügyi multi keresett munkatársat, így kezdődött a pénzügyi karrierem. Az első menedzserértekezleten az volt az érzésem, hogy ez sokkal könnyebb, mint focizni. Ha komolyan veszed a sportot, nem mindegy, hogy mikor és mit eszel, mit iszol, mikor alszol. A fociban aprópénzek voltak, a pénzpiac mindent visszaadott egzisztenciálisan. Először befektetéseket, életbiztosításokat adtam el. Egy év után négyezer-ötszáz üzletkötő között a top ötvenbe kerültem. Mindenki engem kérdezett, rengeteg embert kiképeztem. Ezt a szakmát kellő szorgalommal közepes szinten bárki meg tudja tanulni! Már ezzel is a többszörösét lehet megkeresni egy átlagos fizetésnek. Ha még többet akarsz elérni, ahhoz kell egy kis plusz.

- Erről a pluszról mesélj még!

- Rengeteget olvasok. Az üzleti könyveken kívül önfejlesztő, ezoterikus műveket, élettörténeteket. Kiderült, hogy sok mindent már ösztönből jól csináltam, de mostanra egyre tudatosabb vagyok. Vannak alapszabályok, amiket be kell tartani. Sok pici dologból áll össze a siker. Első a fegyelem. Ha nem fegyelmezed magadat egész életedben, majd más valaki fog. Van például a "hat órások" klubja, akik azt mondják, aki hatkor kel, sikeresebb és tovább él. Én éjfél előtt lefekszem, mert az éjfél előtti alvás pótolhatatlan. A gazdag emberek 80 százaléka maga érte el az eredményeit. Ha egy sikeres ember csődbe megy, felépíti magát újra, mert már tudja, megtanulta, hogyan kell.

Az első biztosítótól - óriási botrány közepette - többedmagával elvitték egy pénzügyi tanácsadó társasághoz, ahol felépítette saját, igen sikeresen működő üzleti csoportját. Amikor átalakult a szervezet, először társtulajdonos lett, majd létrehozta gazdasági tanácsadó vállalkozását, amit azóta is épít.

- 2008 novemberében jelentkeztek a válság első jelei, a bankok egyik pillanatról a másikra elzárták a csapot. Átstrukturáltuk a céget, a finanszírozás helyett visszatértünk a befektetésekre, biztosításokra. Nagyon kemény másfél év volt. A pénzügyi szektorban egy év munka felér más munkakörben eltöltött öt évvel, akkora a nyomás. Viszont, ahogy mondják: "minden hátrány magában hordozza egy következő előny csíráját." Közben beszálltam egy egészség- és szépségiparral foglalkozó cégbe. Mivel mindkét vállalkozás az építkezés szakaszában van, ideiglenesen felfüggesztettem az időközben megkezdett jogi tanulmányaimat.

- Milyen terveid vannak a közel- s távoljövőre?

- Szeretnék négy-öt, de inkább három év múlva "nyugdíjba" vonulni. Úgy akarok élni, mint a gyerekek. Mert mi teszi a felnőttet felnőtté? A pénzért való hajtás. Azt a pillanatot várom, amikor nem kell majd ezzel foglalkoznom. A mai napig játszom az SZLK-ban, heti három edzés, hétvégenként meccsek. Nagyon jó a társaság, rengeteg a fiatal, tisztelettudóak, jó fejek. Szívesen foglalkozom játékosmenedzseléssel. Jó ez a battai közeg. Itt lakik a családom nagy része. A húgomat, a férjét és a kislányukat nagyon szeretem, a szüleimmel a mai napig igen szoros a kapcsolatom, nagyon sokat köszönhetek nekik. A tőlük kapott figyelmet, szeretetet és törődést, úgy igyekszem meghálálni, hogy amiben tudok, segítek, és élményekhez juttatom, utaztatom őket. Persze idővel szeretnék saját családot. Egyelőre Mancival, a bájos bichon bolognese-zel osztom meg az életemet, mindig mindenhova magammal viszem.

- Kit ajánlanál a Hírtükör-olvasók figyelmébe?

- Károlyi Gábort szeretném, aki az öccsével együtt focitörténelmet írt Százhalombattán. Nagyon rendes, korrekt ember, sikeres és nagyon jó futballista, kiváló edző.