2005 elejére, néhány hónap alatt az előző évi duplájára emelkedett, és történelmi magasságokban szárnyalt a MOL Rt részvényeinek árfolyama. Bár a város pénzügyi helyzete ezt nem tette szükségessé, a képviselő-testület mégis napirendjére tűzte a 316 darab, 316 millió forintos névértéken számon tartott részvénycsomag eladását. Vagyonkezelő cégektől kértek szakértői tanácsot, amely alapján a teljes részvénycsomag eladásáról és állampapírba fektetéséről döntöttek. A tranzakciónak köszönhetően közel négymilliárdos bevételre tett szert a város, a MOL részvények emelkedése viszont – a várakozásokkal ellentétben – nem állt meg, hanem folytatódott. Mostanra az akkori ár közel kétszeresére emelkedett, ami azt is jelenti, hogy ha év elején nem adjuk el, most kétszer annyit érne a város tulajdonában volt részvénycsomag. A megkérdezett képviselők többsége ennek ellenére úgy véli: nem követtek el hibát.
A vagyongazdálkodási bizottság amellett foglalt állást, hogy egyelőre csak a részvénycsomag felét értékesítsék. A képviselő-testület ülésén azonban a többség elfogadta a Napos Oldal javaslatát, hogy a kockázatosabb befektetésnek számító tőzsdei papírok egészét adják el, és helyette állampapírt vegyenek, aminek szerényebb, de garantált a nyeresége. A tanácskozáson mondta – emlékszik vissza Weller János -, hogy a tőzsdei mozgások kiszámíthatatlansága miatt, előbb-utóbb eljön az a pillanat is, amikor az derül ki, hogy sokkal drágábban is eladhatták volna a részvényeket. A képviselők ennek tudatában döntöttek.
Tőzsdei alapszabály, hogy akkor kell eladni, ha emelkedik az árfolyam, és akkor kell venni, ha csökken – mondta Gabelics Tamás, a Napos Oldal képviselője. Amikor a képviselő-testület a MOL részvények eladásáról döntött, akkor azok háromszorosát érték az egy évvel azelőtti áruknak. Ki gondolta volna, hogy tovább nő az értékük? Ezekben a kérdésekben csak utólag lehet okosnak lenni – vélekedik a képviselő. Mint mondja, jó szívvel felvállalhatónak tartja akkori döntését. Most is meggyőződése, hogy az önkormányzat nem hazardírozhat a közvagyonnal, annak sokkal jobb helye van az árfolyam- és hozambiztos államkötvényekben.
Nem így vélekedik Tornai Tibor, a Fidesz frakcióvezetője. Ő maga tartózkodott a szavazáskor, mert úgy vélte, semmi sem indokolja a részvénypakett eladását, különösen nem az egészét, ráadásul rossz emlékei voltak az előző választási ciklus részvénycseréjével kapcsolatban. Akkor is emelkedett a MOL papírok ára az eladás után, és a testületet vagyonvesztéssel vádolták – nyilatkozta. Ezek szerint most is okkal beszélhetünk erről – teszi hozzá. A Fidesz megkérdőjelezi a tranzakciót, és levélben kérte a pénzügyi bizottság elnökétől, hogy indítson vizsgálatot: történt-e vagyonvesztés, illetve megállapítható-e személyi felelősség a részvényeladás ügyében.
A MOL részvények 5%-os hozama évi 35 millió forint bevételt jelentett az önkormányzat számára – tájékoztatott Balla Károly, a vagyongazdálkodási bizottság külsős tagja, a 2004-2006-os pénzügyi stratégia kidolgozója, akinek javaslatára a testület napirendjére került a részvényeladás. Az adott helyzetben megfontolandónak tűnt, hogy a részvények helyett állampapírba fektesse a pénzt az önkormányzat, amelyeknek a hozama a 10%-ot is elérheti. A tanácsadásra felkért szakcégek egybehangzóan célszerűnek ítélték az eladást. Más kérdés, hogy elvárható lett volna tőlük, hogy ez után figyelemmel kísérik, hogyan alakul a részvények ára, és esetleg – miután az tovább emelkedett – vissza kellett volna vásároltatni azokat. Ugyanakkor hozzátette: az ügyben senki sem tehető felelőssé, hiszen a részvények ármozgását nem lehet megjósolni. Ha azt nézzük, hogy a Pénzügyminisztérium 6000 forintért értékesítette a részvényeit, a százhalombattai képviselő-testület pedig ennek a duplájáért, akkor mi még mindig „okosabbak voltunk”.
Balla Károly szerint úgy lehetne kompenzálni az elmulasztott nyereséget, ha az önkormányzat nem használná fel a 7,7 milliárdos tartalékvagyont, hanem addig kamatoztatná azt, amíg el nem éri a MOL részvények jelenlegi árfolyamán számítható nyereséget, vagyis nagyjából a dupláját.

