- Akkoriban nemigen létezett korszerűbb gazdaság ennél. - Idézi fel a kezdeteket a mára komoly kutatásokat végző halbiológus. - Ott kotnyeleskedtem, kérdezősködtem, kaptam feladatokat is... Végül agrármérnökként végeztem ’88-ban a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. Utána munka mellett folytattam a halászati szakmérnöki szakot. Akkoriban úgy húszan voltunk. Most nagyobb az érdeklődés, mert ha nem is nőtt sokat a magyar halászat, mindenképpen tagoltabb, nagyobb létszámra van igény.
Magyarországon a földrajzi és időjárási adottságok miatt extenzívebb, kisebb költségekkel és kisebb egységnyi halterméssel dolgozó haltermelés valósul meg. Ugyanakkor létezik az intenzív haltenyésztés, magas fokú gépesítettséggel. Egy ilyen telepen kezdett dolgozni Ittzés István 1990-ben Olaszországban.
- Akkor indult a "tokhal-láz". Milano mellé kerültem egy angolna-farmra, amit át kellett állítani tokhal-tenyésztésre. A halászatnak tulajdonképpen az is a feladata, hogy megoldja egy-egy, még a gazdaságokban nem ismert, de ígéretes halfaj szaporítását, nevelését. Például néhány éve még bíbelődött a halászat az afrikai harcsa tenyésztés technológiájával, ma már viszonylag alacsony áron meg lehet kapni bármelyik áruházban.

Olaszország után rövid időre visszatért a TEHAG-ba. A battai gazdaság akkoriban írt alá egy brazil együttműködési szerződést halas területfejlesztésre, oktatásra, továbbképzésre és egy ivadéknevelő-halgazdaság felépítésére. Így került a battai halbiológus 1995. áprilisában Brazíliába. Az eredetileg egy évesre tervezett munka végül a mai napig tart.

- Ennek a két és fél európányi országnak a déli részén, Rio Grande de Sul-ban, Brazília legdélibb államában egyéb munkák mellett a helyi egyetemen is tanítottam. Az itt élő embereket gauchóknak (ejtsd: gaucsó) nevezik. Igazi kemény népek. Régen, ha valami belharc támadt az országban, és sikerült megnyerni őket valamelyik félnek, a segítségükkel nagy esély volt a győzelemre. Ló, lasszó és kés az állandó kellékük, mint minden pásztor társadalomnak. A fő tevékenységük a marhalegeltetés a mai napig is. Pont olyanok, mint a vadnyugati filmeken a ponchós mexikóiak. Chimarao-t, egyfajta füstölt mate-teát isznak szinte egész nap, amit kis csészévé alakított tökből szívogatnak egy szűrőn keresztül. Mindezeket gazdagon díszítik. Ezt a speciális fogyasztási formát és magát a teát is az indiánoktól tanulták. Itt több száz éve keverednek indiánok, feketék és európaiak.

Amellett, hogy nagyon büszkék hagyományaikra és gyakorolják is azokat, ez az állam nagy és fejlett mezőgazdaságot, és igen fejlett ipart mondhat magáénak.

- Közben a munkám is egyre izgalmasabb lett: elkezdtem ottani halakkal is foglalkozni. Aztán egy újabb kiaknázatlan témába vágtam bele: ez a tengeri halak tenyésztése. A világban körülbelül húsz éve kezdtek ebbe az irányba mozgolódni, Chilében már foglalkoznak féltengeri fajokkal, de Brazíliában még egyáltalán nem. Két éve kísérletezgetek egy tengeri süllőfélével, a snooke-kal, mert ez megítélésem szerint fontos halfaja lehet a brazil halászatnak. Tudniillik szeretik a húsát, ami egyébként hasonlít a magyar süllőre és kedvelt horgászhal is.

A tenger már eléggé szennyezett, és nagy gondot jelent a túlhalászás is. Hatalmas flottákkal járják a vizeket. Egy-egy nagyobb halászflotta évente több száz tonna halat is kifoghat. Négyszáz méteres hálóval halásznak. Az egyik végét megfogja valaki a parton, a háló többi részét egy nagy ívet behajózó bárkáról leengedik, majd a másik végét néhány száz méterrel odébb kihozzák a partra. Aztán fogják az egészet és elkezdik húzni a zsákmányt a homokra.

- Ha valamelyik új halfajjal szeretnék dolgozni először anyahalakat kell fognom a tengerből. Ehhez a helyi halászokkal egyezkedek, ami persze nem könnyű. De ha az ember elnyeri a bizalmukat, akkor nagyon segítőkészek. Többnyire portugálok, akik sok száz évvel ezelőtt az Azori szigetekről érkeztek, és generációk óta a maguk módszereihez ragaszkodva halásznak. Tulajdonképpen ők népesítették be a brazil partokat egész hosszában. Sok-sok napot töltöttem el velük. Lassan befogadtak, és akkor már kérhettem, hogy olyan halat fogjanak nekem, amire szükségem van, és vigyázzanak rá, hogy ne sérüljön, ami elengedhetetlen a sikeres munkához.

Szintén az érdeklődés középpontjában van egy tengeri pér faj. Ez a hal a hűvös, téli időben végigvonul 5-6000 kilométert északra, ott ívik, aztán visszavándorol a déli tavakba. Ez a vonulás szükséges a szaporodásukhoz, amit azonban hormonnal is lehet helyettesíteni. Egy-egy ilyen még kevésbé ismert halfaj kielégítő ismeretéhez sok kutatás, sok munka és pénz kell.

- Mesés az állatvilága ennek az országnak. Engem magától értetődően a tenger nyűgöz le. A legutóbbi utamon láttam egy bálnaborjút és az anyját a tenger felett vezető szerpentinről. A déli vizekből tartottak északra és megálltak néhány napra a közelben.
Amikor itt nyár van, mint most, Brazília déli részén hűvös, kellemetlen, esős a téli idő. Minthogy Ittzés István ivadékneveléssel foglalkozik, a kinti tavaszi és nyári időszak az aktív munkáé, ilyenkor pedig hazatérhet.

- 2000 óta fél évet itt, félévet ott töltök. Korábban a TEHAG-ban a halkeltető-házat vezettem, de mára itt a halászati tevékenység teljesen megszűnt. Nagyon szeretem Brazíliát, de a szívem hazahúz Battára, és a Balatonhoz is kötődöm. Gondolkodom egy kis halgazdaság építésén itt a közelben. Remélem sikerül!
Ittzés István következő beszélgetőtársnak Bartha Sylviát ajánlotta, aki hosszú éveken át volt Százhalombatta meghatározó közszereplője, és érdekes lenne tudni, mi történt vele az elmúlt években.