- Az életemet szakaszokra osztom, és az adott periódusokat igyekszem maximálisan megélni. Most a családi tűzhelyet tartom melegen, a férjem és a két gyönyörű lányom a legfontosabb.

- Lánykorodban nem voltál ennél sokkal vadabb?

- Fiatalkoromban még nem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni. Egy nagyon jó keresztény közösségben telt az ifjúságom. Táboroztunk, buliztunk, kirándultunk. Mindig nagyon fontos volt számomra a természet, a sport. Hajnalban jártam úszásedzésre. Lábujjhegyen csuktam be az ajtót, hogy a család fel ne ébredjen. Középiskolás koromban néhányszor kigyalogoltam az állomásra, átvonatoztam Érdre, onnan egy barátommal tandembiciklivel feltekertünk a Margitszigetre, ahol futottunk egy kört és úsztunk egyet a Sportuszodában. Mindezt becsöngetés előtt.

- Mégsem sportvonalon, hanem a médiában kötöttél ki végül.

- A battai tévénél kerestek fiatal, ambiciózus műsorvezetőt. Mindig is szerettem szerepelni, úgyhogy jelentkeztem. Nagyon-nagyon sokat köszönhetek Jován Lászlónak, aki bizalmat és lehetőséget adott nekem, és a battai nézőknek, akik türelemmel viselték lelkes amatőrségemet. Ott tanultam meg mindent a szakmáról, az élő adás izgalmát, varázsát, a szerkesztést, a vágást. Később, már az RTL klubos időszakban, ha szakmai kérdésem, kétségem támadt, szintén Jován Lacihoz fordulhattam, aki pillanatok alatt átlátta, mi a baj, és tudott segíteni.

- Milyen út vezetett az RTL Klub-ig?

- Dolgoztam a Nap TV-ben, az esztergomi Kék Duna Rádiónál, Veszprémben, a Rádió Jamben. Mindezt még a battai tévé mellett. Akkor indult a TV2, így kerültem az első országos kereskedelmi csatornához, mint időjárás-jelentő, fő műsoridőben, a híradó végén. Nagyon jó lehetőség volt, de válaszút elé állítottak, mert ragaszkodtak a kizárólagos szerződéshez. Mellettük döntöttem, elsősorban az anyagi háttér miatt, amit biztosítottak. Gondolnom kellett az egzisztenciámra, lakásvásárlásra, a számláimat is ki kellett fizetnem. Aztán nagyon benne maradtam az időjárás-jelentésben. Hívtak közben más csatornához is, de évekig ellenálltam. Egészen addig, amíg az RTL Klubnál felajánlották a "Találkozások" című műsort. Akkor azt mondtam, ki tudja, még mennyi lehetőséget kínál fel a Jóisten. Itt az ideje, hogy lépjek. Ha érzek valami belső tüzet, bármibe bele merek ugrani.

- Nagy művészekkel, sztárokkal dolgozhattál együtt. Ki volt a legmeghatározóbb találkozás?

- Találkoztam nagyszerű művészekkel, akikre gyerekkorom óta felnéztem. Engem a mai napig lenyűgöz, ha valaki tehetséges, vagy tudom, hogy nagyon sokat dolgozott, amíg magasra jutott. Nagyon tudok lelkesedni, sokszor meg is mosolyognak érte, de én szeretem kimutatni az érzelmeimet. Mégis a legnagyobb hatású találkozás mindenképpen a férjem volt. Soha senki nem hozott ki belőlem annyi mindent, mint ő. Fiatal házasokként nagyon sokat utaztunk, habzsoltuk az életet. Valódi társra találtam benne, aki olyannak szeret, amilyen vagyok.

- Szereted a családanya szerepet?

- Igen, és ez nagyon fontos, azon túl, hogy egymásra is jó hatással vagyunk. Egy egészséges társadalom alapja a család. Ha minden gyerek olyan meleg szeretetben nőne fel, mint a mieink, lehet, hogy kevesebb probléma lenne a világban. Természetesen következetesek vagyunk, vannak elvárásaink. A szülői felelősség, a gyereknevelés minden nap feladatok elé állít. Inkább azért mennék el néha dolgozni, hogy kicsit pihenjek. A családi mindennapokban nincsenek meg azok a kézzel fogható sikerélmények, mint a munkámban voltak. Hatalmas erőfeszítéssel csináltam meg egy-egy műsort, mert tudtam, hogy utána megveregetik a vállamat, és pihenhetek. A gyereknevelés 24 óra 365 napon át. Mivel nem vagyok egyhelyben ülő típus, nekem ez óriási kihívás, de biztosan tudom, hogy jól döntöttem. Életemnek ebben a szakaszában itt van a helyem. Közben elmúltam 40 éves, és úgy érzem, most nyíltam ki igazán, most értem be. Szépnek látom magam, a férjem szeret, nem akarok más lenni. Mindig is optimista alkat voltam, azt vallom, minden nappal, élménnyel többek és gazdagabbak vagyunk. Tudok és szeretek rácsodálkozni minden apróságra. Nem teszek le úgy egy rántottát sem az asztalra, hogy ne díszíteném egy frissen szedett levélkével a fűszerkertemből. Amikor a nagylányomhoz jönnek a barátai, ő is pontosan ezt csinálja, például feldíszíti az asztalt.

- Mutattad a fűszerkertet, és hogy hol lesz jövőre a biokert. Szeretsz főzni?

- Ezt is a férjemnek köszönhetem. Szerettem volna neki kedveskedni valamivel, ami nem könnyű egy olyan igényes ember esetében, amilyen ő. Így kezdtem főzni, és szeretek is. A családom pedig szereti a főztömet. Kérdezték is, hogy miért nem megyek el valamelyik tévés főzőműsorba. Hívtak mindkét csatornától, de nagyon könnyedén mondtam nemet. Ez már nem vonz.

- És mi lesz, ha felnőnek a gyerekek?

- Szeretnék tanulni, elmélyíteni az angoltudásomat. Gondolkodom egy alapítvány beindításán, amin keresztül elsősegély-tanfolyamokat támogatnék. Életmentési módszereket, betegségek korai felismerését oktatnák mentősök hátrányos helyzetű nagycsaládosoknak.

- Kit ajánlasz következő beszélgetőtársnak?

- Petruska Lászlóra gondoltam, akivel együtt jártunk gyerekkorunkban a hajnali úszóedzésekre, és aki megtanította az unokaöcsémet is úszni.