- Karvezetői diplomát 1998-ban szereztem és a következő évben elvállaltam az akkor alakuló református kórus karvezetését. Sajnos, a kórus élete azonban rövidnek bizonyult. Ezt követően szerettem volna egy olyan énekkart, ahol a zeneirodalom egészét megjeleníthetjük. Mivel néhányan lelkesen támogattak, 2000-ben megalakult a Canticum Novum Kamarakórus, melynek első nyilvános fellépése az év nyarán a saját esküvőmön volt, szeptembertől pedig teljes erőbedobással megindult a kórusélet. Ha úgy vesszük, a belső indíttatáson túl, hiánypótló is volt ez a városi kóruséletben, hiszen vegyes kórus és női kórus már volt, de kamarakórus még nem.

- Mivel tudja kiegészíteni a város zenei életét a kórus?

- Mint kamarakórus más repertoárral dolgozunk. Lehetőségeink bizonyos értelemben szűkebbek, ugyanakkor bővebbek is, mert kevés hangra, hangszerre írt műveket is elő tudunk adni. A repertoárunkban egyaránt szerepelnek egyházi, világi darabok a reneszánsztól a XX. századig, gregorián dallamok és könnyű zene is.

Előadás közben kommunikálunk a közönséggel, az előadott műnek megfelelő stílusban. Így igazi örömzenéléssé válik a munkánk, amit a közönség visszajelzése is igazol.

- Örömzenélni csak jó közösségi hangulatban lehet.

- A próbákon mindenki kiénekelheti magából örömét, bánatát. Gyakran rendezünk közös programot, figyelünk az ünnepekre is. A kórus tagjai legtöbben a húsz-harminc, illetve az ötven-hatvan éves korosztályhoz tartoznak. Fluktuáció elsősorban a családalapítás éveire jellemző, de azt vettük észre, hogy amint csökkentek a családi élettel kapcsolatos terhek, a tagok újra beálltak közénk énekelni. Akad, aki Budapestről jár le minden alkalommal próbálni. Sajnos, férfi énekesünk nagyon kevés van, boldogan várnánk olyan fiúkat és férfiakat (és természetesen nőket is) akik szívesen énekelnek komoly és vidám darabokat egyaránt egy kedves baráti társaságban. Semmilyen zenei képzettségre nincs szükség.

- Nagyon hamar bekapcsolódtak a helyi zenei életbe, rendszeres és egyre több fellépéssel büszkélkedhetnek.

- A többi kórussal egyeztetve felosztottuk egymás közt az ünnepekhez kapcsolódó koncerteket, így 2001. évtől minden húsvétkor ünnepi koncertet adunk a református templomban. Ez nagyon szép hagyomány, igyekszünk zenekari, szólisták közreműködését igénylő, ritkán hallható műveket előadni. Ma már egyre több esetben nem mi keressük a fellépési lehetőséget, hanem bennünket hívnak. Szinte az összes városi eseményen jelen vagyunk, de felléptünk Adonyban, Törökbálinton, Martonvásáron és három alkalommal külföldön is. Szívesen részt veszünk jótékonysági rendezvényeken is.

- Versenyek, megmérettetések?

- Fontosnak tartjuk, de nem elsődleges. 2005-ben a Kórusok Országos Tanácsától arany minősítést kaptunk. 2009-ben pedig indultunk egy nemzetközi kórusversenyen Prágában, ahol 50 kórus lépett fel és ezüst diplomát nyertünk, nagyon komoly megmérettetés volt. Ennek köszönhetően remélhetőleg a legközelebbi külföldi fellépésünk, versenyünk Hollandiában lesz, de jelenleg szerveződik egy angliai út is Londonba. A terveink között szerepel, hogy tovább minősüljünk fesztivál-, majd hangversenykórussá, de soha nem lesz a versenyzés, a megmérettetés az elsődleges motiváció az életünkben Az a fontos, hogy a lehető legszélesebb körben megismertessük, megszerettessük a zenét.

- Bizonyára ez a hozzáállás, a kitartó, önzetlen munka eredményezte a Kultúráért Százhalombatta Díjat.

- Nagyon meglepődtem és nagyon örültem neki, a lehető legjobbkor jött. Néha ugyanis előfordul az emberrel, hogy elgondolkodik, hogy a rettenetesen sok munka és küzdés, ami azért kell egy ilyen szép dolog működtetéséhez is, megéri-e a fáradságot, a család időnkénti áldozatát. Az elismerés nagyon sokat jelentett, mert érzékeltem, hogy amit csinálok, az másoknak is fontos.

- Százhalombatta példamutatóan támogatja a kultúra szinte minden ágát. Ön szerint mit tehet még a város a zenei életért?

- Kétségtelen, hogy a város nagyon sokat segít a kultúra művelőinek. Lehetőséget ad, csak élni kell vele. Ugyanakkor fájdalmas számomra, hogy a részben az önkormányzat által alapított Muzsikáló Százhalombatta Alapítvány haldoklik, mivel a fenntartására sem tudja előteremteni a forrásokat. A városban eddig megvalósult legszínvonalasabb koncertek az alapítvány rendezésében valósultak meg, olyan sztárokkal, mint Varnus Xavér vagy az Amadinda együttes.

- Mik a tervei a jövőre nézve?

- A kórussal folytatjuk a repertoárunk bővítését, új darabok előadását. Karácsonykor például szeretnénk kivonulni a város köztereire és előadni néhány ünnepi darabot. Én magam új feladatba kezdtem, amit nagyon élvezek. A Hamvas Béla Városi Könyvtár felkérésére havi rendszerességgel az egyetemes és magyar zenetörténet legnagyobbjainak személyiségét, életművét mutatom be.

Jelenleg lelkesen készülünk a 10 éves jubileumi koncertünkre, amelyre a Kőrösi Csoma Sándor iskola aulájában kerül sor október 8-án, 19 órakor. A repertoárt úgy állítottuk össze, hogy az elmúlt 10 év során előadott illetve külön erre az alkalomra megtanult egyházi, világi és könnyűzenei művek is elhangzanak majd. Szeretettel várunk mindenkit!