- Jelentéktelennek tűnő kérdéssel kezdem, később remélem, ez több tartalmat kap, rövid, vagy hosszú ó-val írja a nevét?
- Családom több generációs törökbálinti, így elkötelezetten lokálpatrióták. Német kisebbségi kulturális közegben nőttem föl, ezért írom hagyományainknak megfelelően a nevem rövid o-val. Legalább ennyire büszke vagyok családom Udvarnoky ágára, akik Ercsi polgári történetében vállaltak évszázados szerepet.

- Hogyan került a pálya vonzásába, mik az előzményei szakmai elhivatottságának, a sérült gyermekek segítésének?
- Törökbálinti boldog gyermekkorunk (László bátyám mérnök-fizikus) első igazi próbatétele a budapesti Patrona Hungariae egyházi gimnázium volt, ami így utólag visszagondolva hitemnek, vágyaimnak és szándékaimnak megfelelő életutat ígért. Innen már majdnem egyenes út vezetett a Pető András Nevelőképző és Nevelő Intézetébe.

- Megfogalmazható-e néhány mondatban, hogy mi a lényege a világhírű Pető módszernek?
- Magyarország mindig is híres volt a rendkívüli szellemi kapacitásairól. Ezek egyike a ma már hungarikumnak számító Pető módszer. A lényege az, amit már nagyszüleink is kiválóan tudtak, hogy ha a megszületendő gyermek életkezdéséhez fejlesztésre szorul - koraszülés, egyéb sérülések miatt -, olyan természetes módszereket alkalmaztak, amiknek a rendszerbe foglalása, tudománnyá emelése Pető András orvos-pedagógus nevéhez fűződik. Ma már tudjuk, hogy kitartó munkánk eredményeként pl. egy sérült, funkcióját vesztett agyterület szerepét speciális tanítással más agyterület "magára vállalja".

- Konduktor? A hétköznapi ember számára a szakmai megnevezés is magyarázatra szorul.
- Az elnevezés Montessori Máriától, egy nemzetközileg ismert pedagógustól ered, ami segítséggel való rávezetést jelent. Ami pedig személyes pályaképem elengedhetetlen része, hogy végzősként szakmai gyakorlatként bejártam Európát. Dolgoztam Angliában, Írországban és Németországban. Még ma is számtalan megkeresés érkezik a világ sok részéből szakmánk elismeréseként.

- Azt szokták mondani, hogy a tanító sorsa az örökös tanulás. Hogyan folytatódott?
- Elöljáróban csak annyit jegyeznék meg, hogy a civil működés az egyik legnagyobb iskola. Elvégeztem a Műszaki Egyetem Közoktatási Vezetőképzőjét, a korai intervenciós szakemberképzést, jogosult vagyok uniós pályázatok írására, a további részképzések aligha fölsorolhatók, talán egy megjegyzést megér, hogy ma már a kistérség több száz pedagógusa szerzett olyan továbbképzési bizonyítványt, amely a Szülők Fóruma szervezésében valósult meg.

- Hogyan került kapcsolatba városunkkal? Milyen út vezetett az egyesülethez?
- Óraadó konduktorként kezdtem 1994-ben, akkori "gyermekeim" felnőttként járnak vissza hozzám. Több mint hat éves helyismeret és tapasztalat után választottak az egyesület elnökévé. A korábbi egy főállású alkalmazottat az évek során valódi szakemberekből álló csapat váltotta föl. Ma már a Dévény Manuális Terápiától a fejlesztő pedagógusig, a gyógypedagógustól a pszichológusig bővült szakmai teamünk. Egy reményeink szerint nyertes pályázattal 2011-ben már gyermek neurológus és gyermekorvos is segíti munkánkat. A százhalombattai gyerekek szerencsések és jó szinten ellátottak, hiszen a város kezdetektől fogva felkarolta és támogatja a hátrányos helyzetűek és a fogyatékkal élők ügyét.

- Milyen módon jutnak el Önökhöz a fejlesztésre szoruló gyerekek?
- A legjobb megismerés az elismerés, amiért mi magunk is sokat teszünk. Előadásokat, konferenciákat szervezünk, és a helyi médiával is naprakész a kapcsolatunk, a legtöbbet mégis a szakmai partnerkapcsolat jelenti. Meghatározó, hogy a gyermekorvosok, védőnők ismerik a munkánkat, ajánlanak bennünket. Partnereink között említhetném a város gyermekintézményeit, az óvodákat, a bölcsődét, a családsegítő központot, vagy akár a nevelési tanácsadót. Emellett egyesületünkhöz közvetlen tagként 180 család tartozik. Minden kapcsolat persze annyit ér, amennyire képes fejlődni, megújulni. Így jött létre szülői kezdeményezésre az integrációs családi napközi két csoportja, az országban először.

- Ahol a munka eredményt hoz, új feladatot is teremt. Mi okozza a legtöbb fejtörést az egyesület életében?
- Korábban már szó volt róla, hogy a civil forrásteremtés komoly pedagógiai értékkel bír. Mai ismereteink szerint szűkre szabottak, óvatosan mondom, bizonytalanok az országos keretek. Jelentősen megcsappant a gazdasági szereplők támogatási kedve. Ezen túlmenően a KSH adatok is bizonyítják, hogy növekszik a veszélyeztetett csecsemők száma, és ez nincs másként Százhalombattán sem. Az előbbiek miatt válik fontossá, hogy kiemelten közhasznú tevékenységünket távlatot adó önkormányzati szerződés garantálja.

- A munkakörből és a feladatokból akár az is következhetne, hogy a nap 24 órájában van elfoglaltsága. Marad-e önmagára és a családjára fordítható szabadideje?
- Három kamasz gyermek édesanyja vagyok, munkám mellett a családom egyenrangúan fontos. Aki 10-14 éves gyermekeket nevel, tudja, hogy mennyire idő és törődésigényesek. Férjem dr. Nyiri Péter ortopéd sebész és traumatológus főorvos, akivel az egynapos sebészeten már nagyon sok százhalombattai találkozhatott. Ha marad időm, szívesen kirándulunk, korábban évekig off-roadoztunk, szépirodalmat olvasok, szülői hagyományként a családi kamarazenélés visszatérő program, jelenleg édesanyám névnapjára Erzsébet napi meglepetéskoncerttel készülünk. A háztartási munkából néha sikerül hetente egy-két órát ellopnom, hogy kikapcsolódásként tornázni is eljussak.

- Kiről olvasna szívesen sorozatunk következő számában?
- Ma minden korábbit fölülmúl a nők családi, társadalmi szerepvállalása. Remélem, nem vagyok elfogult, amikor azt állítom, hogy ahol türelemre, kitartó munkára, családmegtartó erőre van szükség, ott nőket, asszonyokat, anyákat találunk. Ezért mindenképpen a példaadók közül választok, ajánlom megismerésre Vezérné Diks Erikát, hiszen az előbbi mondatok megítélésem szerint róla is szólnak.