- Hat órakor eligazítom a kollégákat, elindítom a munkát, aztán hazamegyek. Friss pékárut és tejterméket vásárolok a családjaimnak. Két gyerekemnél két unokámnak, édesanyámnak, aki szintén a városban él, és otthonra, ahol drága feleségemmel, Erzsikével élek. A gyerekek szintén Dunafüreden laknak, ebben a sajátos "Bermuda-háromszögben" zajlik az életem nagy része.

- Mi hozta és mi tartotta itt a városban?

- Pusztaszabolcsról érkeztem 1979-ben egy pályázat útján a finomítói vasútállomásra részlegvezetőnek. Szimpatikus volt a város, sok velem egyidős fiatallal ismerkedtem meg. Részben ők a barátaim a mai napig is. Focizunk és politizálunk, részt veszünk a város sport és társadalmi életében. Poénkodnak, hogy olyan vagyok a családommal, mint egy nyugdíjas nagypapa.

- Pedig aktív vállalkozó. Hogyan vált azzá?

- ’84-ben, harminc évesen többet és jobbat szerettem volna magamnak és a családomnak, ezért vállalkozásokba kezdtem. Először vgmk és gmk, majd bt formában. Mentem nádat vágni, amit eladtunk Hollandiába, de tologattam vagonokat is nyolcvan centis hóban, az Ercsi Cukorgyárban. A kilencvenes évek óta aztán több kft-t is irányítok, amik többnyire vasúti árufuvarozással, karbantartással foglalkoznak. Miklós fiammal van egy szoftverfejlesztő cégünk, ami a Pacific (Csendes) nevet viseli. Nagyon büszke vagyok a fiamra, sikeres üzletember. Közel tíz éve végzett Dunaújvárosban, dolgozott néhány helyen, mint szoftverfejlesztő mérnök, egy ideje pedig magánzó.

- A lánya, Csendes Anita nevét valószínűleg sokan ismerik, és nem csak a városban.

- Anita mozgékony kishölgy volt születésétől fogva. Már három évesen balettiskolába járt, ahol mozgásintelligenciát és fegyelmet tanult. Hatévesen kezdett teniszezni a DKSK-nál. Amikor az megszűnt, a VSZK munkatársaival megalakítottuk az SZVSE-t, ahol a teniszszakosztály elnökeként óvtam, hogy ne szűnjön meg a lehetőség. Lefedtük a pályát, hogy ősszel és télen is lehessen teniszezni. A városvezetés is adott rá némi pénzt, de nagyrészt a battai vállalkozók, vállalatok segítettek. Akkoriban imádtak teniszezni a gyerekek, százan-százhúszan is jártak. Sajnos, most már nem annyira népszerű. Akkor sokat számított, hogy volt egy olyan karrier, mint Anitáé. 13 évesen bekerült a három legjobb közé Magyarországon, így jutottunk ki a franciaországi Tarbes-ba a korosztályos világbajnokságra, ahol sztárként kezelték a versenyzőket. Életem egyik legszebb élménye volt! Amikor a csarnokban bemondták Anita nevét, libabőrös lettem. Németországban profi szerződése volt, májusban-júniusban odajártunk hétvégenként, itthon reggelente és délután vittem edzésre. Amikor Oslóban volt versenye, január elsején 0 óra 10 perckor indultunk egy mikrobusszal, jöttek velünk a barátaink is drukkolni. Battán Anita volt az első diák, akit felmentettek a készségtárgyakból. Nem volt magántanuló, de az Arany János gimnáziumban a tanárok minden lehetőséget megadtak neki. Aztán 17 évesen, edzésre menet baleset érte. Ezután egy évet ki kellett hagynia, örültünk, hogy egyáltalán életben maradt! Amikor folytatta a teniszt, több amerikai egyetem is sportösztöndíjat ajánlott neki. 18 évesen Las Vegast választotta, de két hét után hazajött a biztos családi fészekbe. Fehérváron elvégezte az idegenforgalmi főiskolát. Aztán választanunk kellett, így végül befejezte a teniszezést, én pedig lemondtam az elnökségről. A cégeimre is ráfért, hogy foglalkozzam velük, szerettem volna bebiztosítani a jövőnket. A tenisznek köszönhetően elképesztően sokat utaztunk, és örülök, hogy a gyerekeim világlátottak, tapasztaltabbak lettek.

- De a sport nem tűnt el nyomtalanul az életéből.

- Fiatal korom óta sportolok. Fociztam többek között Törőcsik Andrással is, amíg egy nyílt lábszártörés miatt be nem kellett fejeznem. De most is sokat mozgunk a barátaimmal, hetente kétszer teniszezünk, utána fehér asztal körül elbeszélgetünk az élet dolgairól. A fiam is tagja a teniszklubnak. Bár ő később kezdte, mint Anita – aki remélem, nem sértődik meg –, de Miklós tehetségesebb volt. Hihetetlen intelligenciája a teniszben is megmutatkozott. Anita olyan, mint én: lobbanékony, tettre kész, törtető. Miklós inkább, mint a feleségem. Ők jobban szeretnek a háttérben maradni, higgadtak. Amíg mi Anitával utaztunk, a feleségem biztosította itthon a hátteret. Azt gondolom, az övé volt a nagyobbik feladat. A gyereknevelés is ráhárult, én sosem bírtam a fenekemen ülni, soha nem voltam egyszerű figura. Harminchat éve vagyunk házasok, és nagy vitánk még nem volt. Ez a feleségemnek köszönhető, aki megértő, pedáns és precíz. A vállalkozásaimban is sokat segít. Hihetetlen türelemmel foglalkozik a gyerekekkel, az unokákkal és velem is. Neki köszönhető, hogy a gyerekeim ilyen családcentrikusak maradtak. Mindennap beszélünk, legalább telefonon, mindenben kikérik a véleményünket. Hétvégenként mindig összejövünk, a feleségem mindenkinek megfőzi a kedvencét, négy-ötféle étel van ilyenkor az asztalon. Nagyon büszke vagyok a családomra, a feleségemre, mindarra, amit a gyerekeim elértek. Élvezem a nagyapaság minden pillanatát. Amikor a gyerekeim voltak ilyen picik, mint most az unokák – Julcsi két és fél, Mátyás pedig féléves – nem volt ennyi időm rájuk.

- Kit mutassunk be a következő Premier plánban?

- A baráti körömben igen tisztelek egy hölgyet, akit ismertem egészségesen, majd később, amikor daganatos betegség támadta meg. Végigkísértük a küzdelmét és a gyógyulását. Most újra mosolyogni, nevetni látjuk. Úgy gondolom, Mérgesné Cseh Mariann sokat tudna segíteni az embereken, igazi pozitív személyiség.