- Volt olyan elképzelésem is, hogy rendőr legyek, de igazából világéletemben pedagógus szerettem volna lenni. Sokáig babáztam, de nem a tipikus módon, hanem a babáimat is tanítottam és értékeltem. A szöveges értékelés alapja már akkor megvolt bennem. Ha valamit nehezen tanultam meg, elmagyaráztam a babáimnak – volt köztük Hangyássy Zsuzsi baba is –, így értettem meg az anyagot. Mindig is imádtam gyerekek között lenni.

- Férjed – Vizi Csaba – szintén többnyire gyerekeket tanít, de ő úszni.

- Nagyon büszke vagyok rá. Olyan sikereket ért el a városban, mint úszóedző, mint korábban senki. Ő is nagyon szeret gyerekekkel foglalkozni. Sajnos, keveset van itthon, de mindig mindent megbeszélünk, segítséget kérünk egymástól, hogy mindketten a legjobbat tudjuk kihozni tanítványainkból. Ismerjük egymás munkáját.

- Hogyan indult a pályád?

- Már terhes voltam, amikor befejeztem a tanítóképzőn a testnevelés és gyógytestnevelés szakot. Pár hónapig tanítottam, utána összesen hat évig itthon voltam a két kisgyerekemmel. Babáztam, legóztam velük egész nap. Kiteljesedtem az anyaságban, nem is vágytam másra. Jó érzés, hogy a gyerekeim mai napig bújósak, pedig már nagyok. Az iskolában is babusgatom a gyerekeket. Amikor körbe megyek az osztályban, megérintem a fejüket, megsimítom a hátukat, átölelem őket. Nagyon fontosnak tartom a testi kontaktust. Amikor elkezdtem az iskolában dolgozni, először évekig napköziztem és közben nagyon sokat tanultam a kollégáktól. A húszas éveim végén jártam, de igazából pályakezdő voltam.

- Milyen tanító vált belőled?

- Az egész életemmel szeretnék tanítani. Minden évben megvendégeljük őket, így megismerik az otthonomat. Sokat beszélgetek velük, a saját történeteimből veszek példákat. Ettől biztonságban érzik magukat. Elmondom a jó érzéseimet és a kudarcaimat is, és hogy nem adom fel. Nyíltan felvállalom a hibáimat, szembenézek velük és a javításukra törekszem. Erre ők is ugyanígy elkezdenek megnyílni. Kölcsönösen tanulunk egymástól és kölcsönös a rajongás is. Az az elvem, hogy legalább ötször annyit kell dicsérni a gyerekeket, mint dorgálni.

- Mégis azt mondják, szigorú vagy.

- Az osztályban, ha én beszélek, elvárom, hogy olyan csend legyen, hogy a légy zümmögését is hallani lehessen. És ugyanezt várom el, ha egy gyerek beszél. Következetes, kiszámítható vagyok, és muszáj hitelesnek lennem. Ugyanazzal a mércével mérem a gyerekeket és magamat is, nem kivételezek. Minden konfliktus mögött igyekszem megtalálni a jót. Minden kisgyerek jó valamiben. Az osztály egy nagy család, segítünk egymásnak, hiszen többet vagyunk együtt, mint otthon. Mindig akadnak problémás gyerekek. Ha egy gyerek szemtelen, hangoskodó vagy agresszív, annak megvan az oka. Meg kell találnom hozzá az utat, meg kell keresnem, mitől ilyen, mi hiányzik az életéből. Minden receptorom rá tud állni a gyerekekre és vannak jó megérzéseim.

- Mit kapsz vissza tőlük?

- Csillogó szemmel néznek rám, látszik az arcukon a tudásszomj. Ezt nagyon szeretem! Szükségem van rá mindennap. Ez ösztönöz olyan lépésekre, amelyektől ők még lelkesebbek. Nem csak éreztetni, mondani is kell a szeretetet. Ha valakivel probléma van, és meg kell büntetnem, azt is megbeszélem vele. Tisztázni kell, hogy mire valók a szabályok. Egy jó pedagógus egyszerre "apa", aki igényeket támaszt, aki teljesítményt vár és izgalmakat hoz, újat mutat, és egyben "anya", aki feltétel nélkül szeretetet és állandóságot biztosít. A természetemből adódik, hogy ilyen tanító lettem, az pedig elhatározás, hogy ilyen is maradjak.

- Úgy érzed, megtaláltad a helyed a világban?

- Jelenleg igen. Boldog vagyok. A világ folyamatosan változik, a gyerekek is. Nekem is fejlődnöm kell, hogy lépést tudjak tartani az újabb generációkkal. Ebbe az iskolába jártam, és ez az első munkahelyem. Szigorú szabályok, követelmények, elvárások között dolgozom, de hálás vagyok, hogy nem fázom a teremben, van kréta, és amit csak szeretnék, mindenben támogatást kapok. Megtaláltam a munkát, amit szeretek. Ami nem ér véget azzal, hogy hazajövök az iskolából. Nagyon sokat készülök az órákra. A termet úgy rendezem be, amilyen korról éppen tanulunk. Egész nyáron a következő tanévre készülök, szemléltető eszközöket, feladatokat találok ki. Nagyon fontos a lelkesedés. Egyik tanítványom megnyerte a matematika tanulmányi verseny megyei fordulóját, de a többiek is nagyon jól szerepeltek. Büszke vagyok az összes gyerekre. De ehhez nem szükséges ilyen eredményeket elérniük. Tudni kell, ki honnan indult. Lehet, hogy valaki csak azért tanul, hogy nekem örömet szerezzen.

- Azért van az iskolán túl is élet. Például itt vannak a saját gyerekeid.

- Nagyon jó a kapcsolatom velük, teljes mértékben megbízom bennük. Ahogy nekem anyukám, nekik én vagyok a legjobb barátnőjük. Barátok vagyunk, de nem haverok. Tudniuk kell, hogy én vagyok a "főnök". Arra nevelem őket, hogy vigyázzanak egymásra, rossz érzés hallani, amikor veszekszenek. Őrültek, mint a kamaszok, de egyébként nagyon büszke vagyok rájuk. Krisztián tizennyolc éves, többszörös magyar bajnok úszásban, most érettségire készül. Kincső táncol és nagyon jól tanul. Ő a higgadt a családban, sokat tanulhatok tőle.

- Van, amikor csak magadra koncentrálsz?

- Hetente négyszer futok. Régen versenyeztem is, de mivel maximalista vagyok, nem tudtam úgy nekiindulni, hogy ne akarjam megnyerni. Majdnem belehaltam. Többet ártott, mint használt. Most, ha elmegyek futni az összes gondomra megoldást találok, és nagyon szép gondolatok jutnak eszembe. Két-három kilométerig hergelem magam, utána jön a megoldás. Van egy kb. harminc fős baráti társaságunk, plusz kutyák, akikkel el szoktunk menni túrázni évente kétszer-háromszor. Olyankor egész nap járjuk az erdőt.

- Kit ajánlanál a következő beszélgetésre?

- Nagy Anna barátnőmet, aki a Budapest Klezmer Band harmonikása. Zenél, világot jár, tanít, rendszeresen sportol, vezeti a Lauder Javne művészeti iskola zenei tagozatát. Ő az én bölcs tanítómesterem.