Frontátvonulás Grúzia felől
Pontosan egy évvel ezelőtt volt szerencsém két barátommal és egy hátizsákkal a hátamon autóstoppal bejárni Kaukázus távoli gyöngyszemét, a misztikus Grúziát. Az ott máig tiszteletben tartott Sztálin szülővárosából, Goriból a fővárosba, Tbiliszibe tartva épp egy teherautó platóján zötyögtünk (és pár korty nevezetes Kvanchkara bort fogyasztottunk), mikor először volt szerencsém megtapasztalni, milyen is a grúz vihar. Derült égből villámcsapásokkal bekopogtatva ránk szakadt az ég, ömlött az eső, süvített a szél. Ebben a kísérteties viharban szinte életre kelt az élénkzöld fűvel borított hullámos táj, a koromsötét felhők közt világított az ezer éves dzsvári monostora. Mi pedig csak gubbasztottunk a rozoga platón és megbabonázva néztük a természet sosem látott tombolását.
Nem gondoltam volna, hogy egy évre rá ismét lehengerel majd Grúzia, méghozzá karnyújtásnyira. Az ülőhelyem sokkal kényelmesebb, villámcsapástól sem kellett tartani, ám az élmény ismét frontális ütközéshez fogható volt. A Kaukázusi Táncszínház táncosairól hallottam már korábban, magyar és török barátaim egyaránt felkészítettek rá, hogy kihagyhatatlan az előadás, mindenképp menjek el május 10-én a Barátság Kulturális Központ előadására. Hisz a tánccsoport hatalmas arénákat tud megtölteni tapsoló tömegekkel, hát akkor szinte családias hangulatban, pár méterrel előttünk az élmény biztosan exponenciálisan növekedik.
Nem csalódtam bennük, bár a zene néhol az autentikus hangzástól merőben eltérő volt, és hasonlított a tbiliszi Melikishvili utcai diszkóhoz. De a táncosok kivételes hangulatot teremtettek, a BKK hangosítása és szervezése pedig kiváló volt. Egymás után változott át a százhalombattai színpad. A tiszta és őszintén elemi erejű vidéki táncokból laza virtuozitással váltottak a harcias abház és csecsen határról származó kardforgatásra....szikrát csiholni táncos kellékből, nos, erre csak ők képesek. Ezután a középkori ódon eleganciát sugárzó nemesi sortáncok következtek, ahol mértani pontossággal kialakított sorokban lábujjhegyen úszó táncosok úgy hatottak, mintha ők is a levegőben függnének, akár a gomolygó kaukázusi viharfelhők. A legnagyobb meglepetés pedig az volt, mikor kiderült, nem csak a magyar lányok tudnak üveggel a fejükön táncolni, hanem Grúzia is helyet követel az üveges nagyhatalmak közt, nem is alaptalanul.
Mindezek után nem volt meglepő, hogy többször is hatalmas tapsvihar hívta vissza a táncegyüttest, akik a két felvonásos, hatalmas erőbedobást és összpontosítást igénylő maratoni táncműsor után játszi könnyedséggel táncoltak még párat a hálás közönségnek vezetőjük ostorpattogására.
Ezek után nyilvánvaló: a májusi eső aranyat ér, aki ott volt, páratlan élménnyel gazdagodott. Már alig várom a Summerfestet, mikor remélhetőleg ismét betörnek hozzánk a grúz varázslók és magukkal hoznak némi ízelítőt ősi és kirobbanó kultúrájukból. Addig is, derűs estét!
Kovács Máté Gergő
.jpg)
