A lengyelországi utazás megszervezése az Arany János iskola, ott is Miákits-Timár Zsuzsanna feladata volt, aki először vágta a fejszéjét ekkora fába. Az ünnep miatt buszt is nehezen szereztek, de végül egy helyi járműkölcsönző segítőkészségének köszönhetően elindultak, sőt, néhány Velencei tónál üdülő szovátai diákot is magukkal vittek.

A magyar és erdélyi diákok egy része családoknál kapott elhelyezést, a gyerektársaság fele a felnőttekkel osztozott a szálláson. Ők a napközbeni közös kirándulásokon barátkoztak vendéglátó kortársaikkal. Miákits-Timár Zsuzsanna úgy tapasztalta, hogy bár a brzeskoi önkormányzat szívvel-lélekkel igyekezett minél teljesebbé tenni a találkozást, a helyi iskola pedagógusai szokatlanul hűvösek maradtak.

Az apróbb hiányosságok ellenére a gyerekek és kísérőik jól érezték magukat. Egy játszó- és kalandparkban ledőltek a kommunikációs akadályok, felszabadultan játszottak egymással a három ország kis küldöttei. Ellátogattak a legöregebb lengyel sóbányába, Bochniaba és a skanzenbe, megcsodálták Krakkó szépségeit, persze vásárolgattak is. Amikor végül eljött a búcsú ideje, akadt, aki sírva fakadt.

Miákits-Timár Zsuzsanna sajnálja, hogy a lengyel iskolával ezúttal nem sikerült olyan gördülékenyen az együttműködés. Talán jobb lett volna, ha tanítási napon érkeznek és beleláthatnak a lengyel diákok hétköznapjaiba. A testvérvárosi látogatások mindemellett nemcsak a határon túli kapcsolatokat erősítik, hanem a négy százhalombattai iskola együttműködésének is jót tesznek, a tanárok és diákok jobban megismerik egymást.