Dr. Lenkei Gábor 1986-ban szerzett summa cum laude orvosi diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Kutatóorvosként, belgyógyászként, majd szülész-nőgyógyászként dolgozott. A közben gyűjtött tapasztalatok alapján úgy döntött, hogy a betegségek helyett inkább az egészség felé fordul. 2003-ban jelent meg első könyve Cenzúrázott egészség – A betegségipar futószalagján címmel, amelyet azóta több hasonló témájú követett. Országos bolthálózatot hozott létre saját összeállítású vitaminjai és étrend-kiegészítői forgalmazására. Megalapította a Jog az Egészséghez elnevezésű közhasznú egyesületet, azon belül a Táplálkozáskutatók Tudományos Tanácsát, hogy összegyűjtse a tudatos egészségmegőrzést szolgáló tudományos eredményeket. Mára visszavonult az üzleti élettől, kizárólag a kutatásnak, az előadásoknak és újabb könyvek írásának él.

- Mostanában keveset írnak, beszélnek Önről. Agyonhallgatják, vagy saját maga sem tartja fontosnak a médiaszereplést?

- Amikor megjelent a Cenzúrázott egészség, egy-két évig sokat szerepeltem. Ebben része volt annak is, hogy a kollégáim felhívták a könyvre a sajtó figyelmét. Azóta valóban sokat változott a helyzet. Én sem keresem olyan aktívan a médiát, de a világ is egészen más lett. Hihetetlen információdömpingben élünk, nincs meg az emberekben az az egészséges híréhség, mint a kétezres évek elején.

- A programja is változott? Nem akarja már megreformálni az egészségügyet?

- Soha nem akartam megreformálni. Azon ugyanis, ami nem létezik, nem lehet változtatni. Betegségügy van. Semmi bajom vele, mert a betegekkel foglalkozni kell, de nevezzék annak, ami! Én egészségkultúrát építek, és ebben a kultúra kifejezés igen lényeges, mert elsősorban tanítás a célom. Ma nem létezik egészségkultúra, vagyis az emberek nem rendelkeznek azokkal az ismeretekkel, amelyek az egészségük fenntartásához szükségesek. Nem létező kultúrára pedig nem lehet intézményrendszert építeni.

Sokáig azt gondoltam, mindezért a gyógyszermaffia felelős, de valójában úgy működik ez, mint a gagyizókkal. Lehet akármilyen szigorúan büntetni őket, mégis tovább fognak üzletelni mindaddig, amíg akad ember, aki elhiszi, hogy valóban olcsó aranyat kínálnak neki az utcán. Természetesen, ma is problémának tartom, hogy a gyógyszermaffia szabadon garázdálkodhat, de az igazi baj, hogy van rá igény, mert hiányoznak az egészséggel kapcsolatos alapvető ismeretek. A legtöbb ember nem tudja, kinek higgyen, amikor egyszerre kétféle, egymásnak homlok egyenest ellentmondó "tuti" fogyókúratippet olvas ugyanazon az újságoldalon. Csak sodródik, mint a falevél.

- Ezen segítene az ismeretterjesztés?

- Úgy gondolom, igen. Tavaly harminc előadást tartottam szerte az országban. Még útiköltséget sem kérek, sőt, ajándékkönyveket viszek a könyvtárnak, ha a helyi szervezők garantálják a minimum kétszáz fős közönséget. Persze, ez sem kőbe vésett szabály. Elmentünk a néhány százfős faluba is, ahol százhúszan voltak kíváncsiak a mondandómra, és óriási szeretettel fogadtak.

- Miről beszél az előadásokon?

- Elsősorban gondolkodni tanítom a hallgatóimat. Szeretném, ha nem veszítenék el a gyerek legszebb és egyben legkellemetlenebb tulajdonságát - hogy tudni akarja az igazságot.

- Miről ír mostanában?

- Majdnem kész a sóról szóló könyvem, elkészült az Egészséges csemeték című, ami nem kereskedelmi célból íródott. A Jog az Egészséghez Egyesület adta ki 300 ezer példányban. Iskoláknak, óvodáknak ajándékozzuk, igény szerint.

- Nagyon sok megdöbbentő, sőt megrázó állítást hozott nyilvánosságra az elmúlt években. Az ember azt várta volna, hogy az egészségügy, az orvos szakma vitába száll Önnel, vagy a politikusokkal együtt kikérik maguknak, hogy tulajdonképpen nemzetvesztéssel vádolja őket, esetleg megkérdezik, ugyan miként gondolja, hogy Magyarország lehetne Európa legegészségesebb állama. Senki semmit nem reagált?

- Dehogynem! Folyamatosan vegzáltak a különféle hatóságok és hivatalok, nemegyszer tartottak razziát a vitaminboltjaimban, és szedték le az árut a polcról teljesen jogellenesen. 2011-ben ezt a Legfelsőbb Bíróság is elismerte. Pert nyertem az ÁNTSZ-szel szemben.

- Önt egyetlen gyógyszergyártó vagy forgalmazó cég sem perelte be például a miatt, amiket a gyerekek Ritalinnal történő kezeléséről írt?

- Mi alapján pereltek volna? A megállapításaimat szinte kizárólag a hivatalos leírásaikra alapoztam.

- A politikusoktól sem kapott visszajelzést a sok-sok nyíltan provokatív felhívásra?

- Többen úgy reagáltak, hogy nagyon tetszik, amiket írok, de az egészségügy sajnos, nem az ő asztaluk. Akinek pedig asztala lett volna, az hallgatott.

- Akkor én most helyettük is megkérdezem: hogyan lehetne Magyarország Európa legegészségesebb állama?

- Először is információt kellene adni az embereknek, mert, amit nem ismernek, arra miért vágynának? Az ősember például nem tudta elképzelni a kést, a villát, az asztalt és a terítőt. Tökéletesen megfelelt számára a földön ülve, kézzel enni a húst. Mi sem tudjuk elképzelni, hogy élhetnénk a mostaninál sokkal hosszabb és teljesebb életet. Az egyik népszerű női magazin riportere egyszer felsóhajtott, és azt mondta nekem: "Hát, bizony, harminc fölött már elkerülhetetlenül jönnek a betegségek!" Tényleg? Biztosan így van?

A televíziókban a leggyakrabban elhangzó mondat, hogy a "Kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!" Senki sem firtatja, miért nem ajánlanak végre valamit, ami kockázat- és mellékhatásoktól mentesen csak jó nekünk. A csatornák a bevételeik jelentős részét gyógyszerreklámokból szerzik. Miért segítenének képernyőre egy habókos dokit, aki szerint nincs szükség ennyi gyógyszerre, sőt egészségesen élhetünk akár 100-120 évig?

- Habókosnak tartja magát?

- Lehet, hogy annak tűnök, de a több mint ötvenezer köszönő levél, amit az elmúlt években kaptam, ellentmond ennek. Emberek ezreit sikerült meggyőznöm arról, hogy a betegség és a betegségnek tűnő állapot nem ugyanaz, és sokkal egyszerűbb a szervezetet rehabilitálni, mint gondolnánk. Nagy teljesítmény volt, mert nem tanították az orvosi egyetemen! Mitől lehetnénk Európa legegészségesebb népe? Ha magunkhoz vennénk mindazt, amire a testünknek szüksége van. Ugyanúgy, ahogyan egy autó esetében. Ha egy kocsival úgy bánnának, mint ma sokan a szervezetükkel, néhány száz-ezer kilométer után füstölögve leállna. Mit tettél bele, málnaszörpöt? Azzal nem fog menni! Ha a szobanövényed levele szárad, sárgul, gyógyszert adsz neki? Nem, hanem megöntözöd! Lehet, hogy a magas vérnyomásos beteget is meg kellene itatni, mielőtt gyógyszert írnak fel neki. Egy kultúrát szeretnék eladni - ahogyan ma mondják -, ami arról szól, mit tegyünk a szervezetünkbe, ha azt akarjuk, hogy tökéletesen működjön, annyi ideig, amennyire valójában "tervezték".

- Honnan szerzi az ismereteket, amelyekre ezt az új kultúrát építi?

- Poros könyvtárak mélyéről. Előásom, amit mások már felfedeztek és leírtak. Hihetetlenül értékes tudásanyagot feledtünk el vagy hagytunk figyelmen kívül az elmúlt évszázadokban.

- Például mit?

- Például azt, hogy "Táplálékod legyen a gyógyítód!" Hippokratész gondolata. Ma őt is minimum habókosnak tartanák, az Európai Unióban ugyanis nem lehet élelmiszereknek, illetve táplálék-kiegészítőknek betegségmegelőző, gyógyító hatást tulajdonítani.