Talán kevesen tudják, hogy a Budakeszi Vadaspark már 1979 óta várja az állatok iránt rajongó természetbarátokat. Az első harminc évben hagyományos vadaspark működött itt, amely elsősorban a hazánkban honos vadfajok természetes környezetben való bemutatására vállalkozott mintegy 30 hektáron. A 2009-es igazgatóváltás aztán korszakváltást is eredményezett, jelentős élőhely- és infrastruktúrafejlesztés indult el, új egyedeket telepítettek be, és megváltozott az üzemeltetés koncepciója is. Utóbbit egy szóval úgy lehetne kifejezni: interaktivitás.

A néhány évvel korábbi, meglehetősen egyszerű körülményekhez képest, most aszfaltozott bekötőút, korszerű vizesblokkok, baba-mama kuckó, melegedő és büféépület várja a látogatókat. Megépült a parasztudvar és a medvekifutó, az állatállomány pedig a régi Magyarországon és egész Európában honos fajokra bővült. Nagyobb hangsúlyt fektettek a kommunikációra, a látogatók tanítására és szórakoztatására, aminek meg is lett az eredménye. A 2009-es 100 ezres vendégszám mára 150 ezerre emelkedett.

Az új menedzsment azt is hamar felismerte, ha szeretnék, hogy élettel teljen meg a vadaspark, nemcsak a látogatókkal kell megfelelően kommunikálni. Az állatok ugyanis a klasszikus állatkerti körülményekhez képest tágasabb élettér ellenére is leépülhetnek a bezártság miatt. Erre utalt például, amikor a borzok létezését mindössze annyi támasztotta alá, hogy reggelre eltűnt a borzvár elé készített takarmány, és amíg a kikerekedett mosómedvék egész nap a sziklán aludtak, a hiúznál és az aranysakálnál jellegzetes kényszermozgás, szitálás alakult ki.

Miként lehetne felrázni a társaságot? A vezetőség a tréningek mellett döntött, a képzést pedig a humán erőforráson kezdték, a gondozókból trénerek lettek. Sok-sok tanulással és türelemmel sikerült elérni, hogy megnyithassák az ország első muflon- és dámvadsimogatóját, hogy a kisragadozók többé nem hevernek egész nap a vackukon, sőt, az aranysakál egy alapszintű kutyaiskolában is megállná a helyét. Az eredményt rendszeresen bemutatják a látogatóknak is, látványetetéseket, szakvezetéseket tartanak, amelyek során rengeteg érdekes információt mondanak el a fajokról és az egyes állatokról is. A vadasparkban 42 állatfaj közel 200 egyedével lehet megismerkedni. Szinte valamennyinek neve és saját sztorija van. Kiderül például, miért mosómedve, aki nem mos és nem is medve, miért lett határtalanul szemtelen Tájfun, a fiatal muflon, hogyan maradt életben Eliot, a szarvasbika, akit hat naposan hoztak be a parkba, vagy miként szoktatható kézhez az európai bölény.

A vadaspark egyébként 2010-ben csatlakozott az európai bölény fajmentő programhoz, aminek keretében igyekeznek hozzájárulni a kihalóban levő faj megmentéséhez. Míg az 1700-as évekig az európai bölények szabadon éltek hazánkban is, mára mindössze 1000-1200 egyed maradt az egész világon. A legnagyobb rezervátum Lengyelországban található, a fajmentő programok a varsói egyetem koordinálja. Budakeszire két tehén és egy bika érkezett innen. Hogy mennyire volt sikeres a befogadásuk, tavasszal remélhetőleg kiderül. A születendő borjakat az elválasztás után vissza kell küldeni Lengyelországba, addig azonban remélhetőleg megcsodálhatják majd őket a látogatók.

Karácsony és újév kivételével minden nap nyitva van a vadaspark reggel 9-től napnyugtáig. A nyári időszámítás kezdetével hétköznap 17, hétvégén 18 óráig fogadják a kirándulókat. Az aktuális programokról és további érdekességekről a vadaspark weboldaláról tájékozódhatunk a www.vadaspark-budakeszi.hu címen.