Az egykor summa cum laude diplomázó kutatóorvos, belgyógyász, szülész-nőgyógyász a "betegségipart" leleplező könyveivel vált híressé. Nem kevesebbet állít, mint hogy legalább kétszer annyi embert minősítenek betegnek, mint ahányan ténylegesen betegek, és legalább kétszer annyian szednek gyógyszert, mint ahánynak valóban szüksége lenne rá.

- Miről fog beszélni Százhalombattán?

- Sokszor hallottuk, hogy az egészség a legfőbb kincs, jópofán hangzik, de valójában semmit nem teszünk érte. Sajnos, ma nem cél, hogy az emberek egészségesek maradjanak. Ha az lenne, mindenki könnyen hozzáférhetne ahhoz a tudáshoz, ami szükséges az egészsége megőrzéséhez, illetve helyreállításához. Gondolom, senki sem látott még cinikus, megkeseredett kétévest, aki a reggeli kakaóját hörpölgetve azon mereng, hogy legjobb lenne már a föld alatt. Csakhogy idővel az egykori boldog kétéves elkezd szép lassan lefelé csúszni. Kicsit unottabb, fáradtabb, már nem tartja olyan szépnek az életet. Később panaszai is jelentkeznek - pattanások az arcon, töredező körmök, zsírosodó haj, álmatlanság, figyelemzavar. Még később olyan problémák jelentkeznek nála, amelyeket az orvosok már betegségnek nyilvánítanak és gyógyszerekkel kezelnek, pedig a legtöbb esetben annyiról van szó, hogy nem tudja, mire lenne szüksége. Akinél például magas vérnyomást diagnosztizálnak, lehet, hogy mindössze tartósan kevesebb vizet fogyaszt a szükségesnél. Gyógyszert írnak fel neki, amivel sokat ártanak, miközben egyszerűen csak meg kellene itatni. Az űrkorszakban az egészségkultúránk a sötét középkorban ragadt. Mennyi az elegendő folyadék? Ezt a legtöbb ember nem tudja, de azt igen, hogy bizonyos joghurtok jók a pocakhoz, bizonyos margarinok meg a szívhez. Mégis fáradtan, depressziósan, erőtlenül élik az életüket, ahelyett, hogy csillognának.

- Ön viszont szívesen csillogtatja a tudása mellett az ellenállhatatlan humorát is, miközben kínosan ügyel a közérthetőségre. Miért fontos ez ennyire?

- A tudományt szeretik misztifikálni, pedig egyáltalán nem jó, ha az átlagembernek nincs kapcsolata az egészség állítólagos képviselőivel. Azért mondom, hogy állítólagos, mert az orvosok valójában csak a betegségekről tanulnak, az egészség és annak fenntartása nem tantárgy az egyetemen. Erre az ellentmondásra Szent-Györgyi Albert már ötven évvel ezelőtt felhívta a figyelmet. Amikor megpróbálok ismereteket átadni a közönségnek, nem használok idegen szavakat. Kivéve persze, az olyan eseteket, mint az Anaflat kapszuláé, amit gyönyörű reklámfilm mutat be a tévében. Mi lenne, ha nem latinul, hanem magyarul írnák rá a nevét, amely az an fosztóképzőből, valamint a flatusz, vagyis fing szavakból tevődik össze? Ugye, mennyivel varázsosabban hangzik latinul? Pedig sokkal jobb lenne egyszerűen nevén nevezni a dolgokat. A betegség feletti győzelemhez az egészség ismeretére van szükség.