- Pápai Misivel (M-Papa) gimis őrjöngésnek indult az egész – idézi fel a kezdeteket Horváth Boldi (Szerecsenkirály). – Nyolc éves koromtól kezdve tíz éven át csellóztam, aztán minden átmenet nélkül elkezdtem popzenével foglalkozni. Apukám hangmérnök cuccán raktunk össze dolgokat és a barátaink között terjesztettük. A bátyám, JummoDaddy (Horváth Gáspár, az Irie Maffia billentyűse) szintén rendelkezik zenei előképzettséggel, mi írjuk a zenéket, M-Papa pedig jó szövegeket, és jött velünk, mert a barátom. A mi belső hármasunk tulajdonképpen a Kelemen Kabátban. A fellépéseinken további négy profi zenész csatlakozik hozzánk: Kiszin Miklós, basszusgitáros, aki korábban a Honeybeast zenekarban és a Ganxta Zolee és a Kartelben játszott, Gajdacsi Gábor, gitáros szintén a Kartelből, Szabó Tamás, dobos, aki korábban a Ghymesben zenélt, most Csemer Bogival, és közben az István, a király musicallel is turnézik, és Nagy Róbert, aki például a Bluesberryben, Tátrai Tibor és Muck Ferenc jazz és blues formációiban működik közre, mint billentyűs.

- Honnan jött ez a zenekar név?

- Szintén a gimiből. Volt egy osztálytársunk, Kelemen, aki mindig kabátban járt. Mondogattuk, hogy Kelemen kabátban... Aztán azt láttuk, hogy Magyarországon hagyománya van az idióta nevű zenekaroknak, akik ráadásul idővel nagy sikereket érnek el.

- Mi volt a terv a Kelemen Kabátban megalapításakor?

- Ösztönösen indult a zenélés, és az motivált, hogy minél jobb dalokat írjak. Az elsőkben még benne volt a gimis polgárpukkasztás, de már ott is megjelentek olyan jelentésrétegek, amikbe, ha belemegy az ember, akkor kap valami szellemi töltetet is. Az volt a célom, hogy zenéből éljek és közben valami üzenetet is eljuttassak az emberekhez. Hittem abban, hogy az én zenekarom hatást fog gyakorolni, és idővel az álmaim kezdenek beigazolódni. Azt szeretnénk, hogy aki eljön a koncertjeinkre, szabaduljon meg a stressztől, tudja úgy átgondolni a dolgokat, hogy pozitívan jöjjön ki belőle. A végső cél, hogy megcsináljuk a legjobb zenekart.

- Ez hogyan mérhető? Mikor fogod úgy érezni, hogy elérted?

- Technikai értelemben mérhető: legjobb hangzás stúdióban és koncerten, legprofibb látványtechnika, koreográfia. Na, ezekben nem tartunk sehol. És nyilván közönségszámot is jelent, 10-15ezer ember a koncertjeinken. Mivel művészeti ágról beszélünk, nem lehet úgy mérni, hogy egyik jobb, mint a másik. Saját mércénk szerint szeretnénk mi lenni a legjobb zenekar. Ugyanakkor érezzük, ami minden vállalkozásra igaz, hogy minél többet elérünk, annál többet kell dolgoznunk, annál több a vesztenivalónk és egyre több ponton tudunk elbukni. Egy-egy rossz döntés akár évek múlva üt majd vissza, mert amíg lendületben van a zenekar, nem feltétlenül derül ki. Ha minden a terv szerint halad, minimum öt, de inkább tíz év múlva ott leszünk, amit vizionáltam.

- A dalaitok nem csak hogy magyarul szólnak, de élvezettel játszatok is a szavakkal. Tudtok így külföld felé nyitni?

- Határon túli magyarokhoz járunk, Erdélyben, Délvidéken léptünk már fel. Amikor elkezdtem szöveget írni, meg kellett hozni ezt a döntést. Én magyarul tudok érdemben alkotni, ennek a nyelvnek érzem minden rezdülését, egy-egy szónak minden jelentését. Az argo kifejezésekkel tisztában lenni hosszú tanulási folyamat. Nagyon szeretem Magyarországot, itt akarom leélni az életemet, és itthon a magyar szöveg működik a legjobban.

- Olvastam olyan meghatározásokat a zenétekkel kapcsolatban, hogy "trashpop" és "eurodance". Ezek mit jelentenek? És mi lenne a saját meghatározásotok?

- Ha muszáj valamit mondanom: popzene. Nem a jelzőkkel van bajom, hanem az aggatással. Mondják meg az előadót és a szám címét, akkor beszélhetünk a zenéről. Nem lehet összehasonlítani még műfajon belül sem egy-egy zenekart. A mi stílusunk a Kelemen Kabátban Stílus.

- Hogyan telt a nyár? Egy kis- és két nagylemez után mik a terveitek ezen a téren?

- Rengeteg fellépésünk volt. A tavalyi 30-40-hez képest – igaz akkor félévet kell számolni, mert akkor állt össze a koncertfelállás – az idén legalább 80 koncertet adtunk, nagy részét nyáron, volt, hogy hetente hármat. Iszonyatos rutint szereztünk, bár biztos lehet még fokozni. Nyaralásra, kikapcsolódásra nem volt időnk, de ez nem panasz, imádjuk! Ritkán tudunk csak elmenni mások koncertjeire, de az idén a VOLT-on meghallgattam John Newmant, akit láttam már tavaly is és nagyon éreztem rajta, hogy mennyi rutint szerzett egy év alatt. Pár napot majd elmegyünk a családdal ide-oda, aztán dolgozni fogunk. Novemberben jelenik meg a harmadik nagylemezünk, amiről a Legelő és a Köszönöm szépen már hallható, azokon kívül lesz még rajta 4-5 teljesen új dal. Vár még ránk legalább egy hónap kemény munka. A lemezbemutató-évzáró koncertet december 6-án tartjuk a budapesti Akvárium klubban, amire jegyeket – ráadásul kedvezményes áron! – kizárólag a koncertjeinken, így például pénteken, a Battai Napokon lehet majd kapni.