"A kód ott van a természetben - a levél erezetében, a hópehely szerkezetében, az emberi sejtek rejtett logikájában. Ott van a digitális világban - az algoritmusok, adatok, bitek végtelen hálójában. De ott van bennünk is - abban, ahogyan gondolkodunk, érzünk, emlékezünk, ahogyan újra és újra megpróbáljuk megfejteni a saját életünk értelmét. Célunk, hogy az alkotások révén a művészet maga váljon dekódoló eszközzé" - Regős Ágnes, képzőművész-tanár idézett felhívásához városon és országhatáron innen és túlról csatlakoztak alkotók: Százhalombattáról Fazekas Levente, Varga László és Mikóczi Gábor, a környékről Dudás Kriszta, Homolya Gábor, Papp Erzsébet, Kneisz Eszter és Navratil Zsuzsa Érdről, Nagy Rozália Tárnokról, Terenyei-Kisnémet Tímea Adonyból, Homonna György Szigetszentmiklósról hozott alkotást a felhívásra. Távolabbról: Debrecenből Buka László és Rácz Imre, Dunaújvárosból Szepesi Ibolya, a fővárosból Gyöngy Kálmán. Határon túlról Szula Zsuzsanna Ausztriából, Bata Mihály Lengyelországból és Szász István Németországból adta munkáját a kiállításhoz.

A SZIKE Egyesület közvetítésével a felhívás eljutott a képzőművészek mellett szövegalkotókhoz, zenészekhez és táncosokhoz is, hogy a megnyitón közös előadással kapcsolódjanak egymáshoz, a képekhez és a közönséghez. A táncos csapatot Baróthi Zsófia vezetésével, a Croisé Balett és Moderntánc Stúdió tagjai, valamint Zsille Dóra és Kunszabó Atilla, a Forrás egykori táncosai alkották; az irodalmat Solti Gyöngyi, az Arany János gimnázium tanára, Korsós Lilla, a SZISZKI és Tőke Zalán, a budapesti Nemes Nagy Ágnes Szakgimnázium diákja képviselte; a zenei szekcióban Bujdosó Márton zeneszerző, az Alapfokú Művészeti Iskola tanára és egykori tanítványa, a mára szintén zeneszerző Mihalicza Csenge mellett Kovács Lilla, a FeZenBa zenekar és az Éjféli Kakasszó hegedűse dolgoztak össze.

A különböző művészeti ágakból érkezők a hívószóra - KÓD - alkotott előzetes elképzeléseikkel - versekkel, zenékkel és koreográfiákkal – jelentek meg január 21-én reggel a Galériába, ahol megismerkedhettek egymással és a kiállítási anyaggal. Solti Gyöngyi a Fibonacci-számsorral (1-1-2-3-5 ...), illetve az arra épülő versformával (Fib) dolgozott. Kovács Lilla saját születési időpontját kódolta morze-jelekké, és a kapott ritmusképlethez írt dallamot. Bujdosó Márton különleges hangszereket (például basszusfurulyát) hozott, és emellett még egy izgalmas nyelvészeti projektet is: Virginia Woolf néhány sorát magyarul, és a saját maga által fejlesztett Dzlüarh-nyelven.

Ezt követően indult a munka neheze: a közös kód felfedezése, a találkozási pontok felismerése vagy létrehozása, a kapcsolódások kialakítása. Izzott a levegő az alkotó energiától, miközben formálódtak a közös etüdök. A folyamatot Rédli Éva, a Felhőjárók Mozdulatszínház drámapedagógusa és koreográfusa tartotta kézben, és rendezte egységbe. Az így létrehozott, közel 20 perces összművészeti produkció nagy sikert aratott a közönség előtt a kiállításmegnyitón.

Ugyancsak ebbe a tematikába illeszkedett a FeZenBa (Felhőjárók Zenélő Barátai) zenekar koncertje, aminek hátterét a KÓD kiállítás képei adták, kiegészülve Bata Mihály videóinstallációjával.

Az alkotók a testileg-szellemileg fárasztó napot boldog elégedettséggel nyugtázták, és azzal a reménnyel, hogy lesz még alkalom hasonló, inspiráló találkozásokra, együttes gondolkodásra, a közös KÓD keresésére. Közös reményük ez Regős Ágnessel, a kiállítás szervezőjével és a SZIKE Egyesülettel, ami a jövőben a képzőművészet mellett rendszeres helyet és teret, találkozási pontot és támogatást kíván biztosítani a különböző művészeti ágak iránt érdeklődőknek, illetve művelőinek.

ani