A festmények technikája - akárcsak a klíma-téma - többrétegű. Dobolán Judit akril festékkel és filccel felszíni és felszín alatti burjánzó vízi világot vizionál, amiben nyüzsög az élet. Élénk színek és formák rakódnak egymásra, virágok szövik át és kötik össze a különböző rétegeket.

Terenyei-Kisnémet Tímea saját, színezett merített papírra készített finom vonalú képei a föld alatti rétegekbe kalauzolják a nézőt. Az egymást hol kitakaró, hol kiemelő transzparens vízfesték foltok megmutatják, hogyan alakul át láthatatlanul az élet a talajban.

Egy festmény soha nem csak egyetlen felület: rétegekből épül fel. Igaz ez a rétegzettség arra a világra is, amelyet ezek a képek vizsgálnak, és igaz az emberre, aki egyszerre szemlélője és alakítója ennek a folyamatnak.

Timi és Judit képei nem egyértelmű ítéletet mondanak vagy történetet mesélnek, inkább kérdéseket rétegeznek egymásra. Mit látunk és mit nem, mi van még jelen, de már nem ugyanabban a formában, hogyan változott a jelentése, a jelentősége? Ezek a képek párbeszédre hívnak, gondolkodásra serkentenek. Nem egyszerűen a vízről vagy annak hiányáról szólnak, hanem a változás természetéről. Arról, hogyan fonódnak össze a folyamatok, hogyan válik egy láthatatlan változás egyszer csak láthatóvá, és hogyan őrzi meg egy felület azt, amit már nem tudunk közvetlenül megtapasztalni.