A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága tisztelettel meghívja Önt a Szentendrei Képtárban megrendezésre kerülő kiállítás megnyitójára március 14-én pénteken 16 órára . A vendégeket köszönti: Dr. Gyöngyössy Márton megyei múzeumigazgató. A kiállítást megnyitja: Závecz Ferenc, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára.
A kiállítás megtekinthetõ: 2008. június 13-ig,hétfő és kedd kivételével naponta 10-tõl 18-óráig.
Támogató: Korona Étterem, Szentendre
Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat
Ikonkiállítás. Az orosz fémikonok művészete és teológiája
A kiállítást rendezte és a kiadványt írta: Ruzsa György egyetemi tanár
Bevezetés
Az orosz fémikonok művészete elsősorban az óhitűek /raszkolnyikok, szakadárok/ kultúrájához kötődik. Ezek a bronzból, sárgarézből öntött és gyakran színes zománccal díszített ikonok igen magas művészi értékkel rendelkeznek. Puskin, Csehov, Dosztojevszkij, Leszkov, Gorkij műveiben is emlegetik e kisméretű ikonokat. Ám, hogy pontosan milyenek is ezek a kis műremekek, azt sokan nem tudják.
A fémikonokat az óhitűek gyakran magukkal hordták, megörökölvén szüleik, nagyszüleik ikonját, így nem csak az ábrázolt szentre, hanem őseikre is emlékeztek. Egy 1846-os kormányjelentésben a rézikonokról és rézkeresztekről a következőket olvashatjuk: „Ezen ikonok és keresztek használata…mindenütt megtalálható egész Oroszországban. Ez már régóta meggyökeresedett az egyszerű nép körében beleértve a pravoszláv hitű személyeket is. Az ikonok tehát majdnem minden tűzhelynél és más lakhelyen megtaláltatnak. Kifüggesztik azokat a falvakban, a házak kapuja fölé, a bíróságokon is, és másutt is. Ezekkel az ikonokkal áldják meg a parasztok gyermekeiket, akik hosszú útra mennek, vagy, ha katonának viszik őket, és ezek az ikonok azután egész életre náluk maradnak.” (1)
Gorkij „Emberek között” („Inasévek”) című munkájában pedig ezt írja: „Igen gyakran hoztak öregemberek és öregasszonyok eladásra a Nyikon előtti időkből származó, régi nyomtatású könyveket, vagy ilyen könyvekről készült másolatokat, az irgizi és a kerzsenyeci remeték szép kezemunkáját; a rosztovi Dmitrij által nem javított szertartáskönyvek másolatait; régi festésű ikonokat, kereszteket és összehajtható, zománcozott rézikonokat, amiket a tenger mellékén öntöttek…” (2). Ismeretes, hogy az ószertartásúak a Nyikon patriarcha által még nem javított könyveket tartották az ősi, hiteles munkáknak, továbbá az is, hogy a tengermellékén, vagyis északon állt a híres Vig kolostor, ahol igen nagy számban és rendkívül magas technikai és művészi színvonalon készítettek fémikonokat.
Az igazi hívőt ezek a fémikonok egész életében elkísérte. Utazáskor, zarándokutakon gyakran házi oltárként felállították, imádkoztak előtte. Áhítatukat ezek a bronzból öntött ábrázolások fokozták, elmélkedéseiket elősegítették. Elgondolkodtak annak a szentnek az életéről, jámbor cselekedeteiről, akit az ikon ábrázolt. Sőt ezek az ikonok a hívő embernek nem csak életében voltak kísérői, hanem még a halálában is. Gyakran koporsójába helyezték vagy fejfájára szegezték fémikonját. Erről olvashatunk Puskin „A postamester” című elbeszélésében. „Megérkeztünk a temetőbe, egy kopár helyre, amely semmivel sem volt körülkerítve, itt-ott elvétve fakeresztek, amelyekre egyetlen bokor sem vetett árnyat. Világéletemben sem láttam olyan szomorú temetőt. Na, ez az öreg postamester sírja, mondotta a kisfiú, és felugrott arra a homokcsomóra, amelybe egy rézszentképes fekete kereszt volt beleásva.” (3)
Imádkozás és elmélkedés közben. ezeket az ikonokat sokszor simogatták, csókolgatták – ezért figyelhetünk meg számos, viszonylag nem régi fémikonon nagyobb mértékben finoman kopott felületeket - s erőt merítettek belőlük az élet nehéz pillanataiban, válságos helyzeteiben. Ezzel kapcsolatban érdemes felfigyelnünk Dosztojevszkij „Bűn és bűnhődés” című regényének arra a látszólag apró részletére, amikor a főhős, Rogyion Romanovics Raszkolnyikov - kinek neve egyébként az óhitűeket idézi - bűnhődésének vállalásakor újra megemlíti a rablógyilkossággal szerzett rézkeresztet, mely végül is a szenvedés és a megtisztulás szimbóluma lesz.
Magyarországon a fémikonok kutatása viszonylag korán kezdődött. Somogyi Árpád és Lovag Zsuzsa publikációi után az Esztergomi Keresztény Múzeumban Cséfalvay Pál igazgató támogatásával nagyméretű orosz fémikon kiállitás nyilt, majd 2005 áprilisában az Iparművészeti Múzeumban létrejött a világ legnagyobb, katalógussal is dokumentált orosz fémikon kiállítása (4) Ezt a sort folytatja e kiállítás itt Szentendrén, ebben a nagy, pravoszláv gyökerekkel rendelkező városban, úgy, hogy számos eddig ismeretlen, kiemelkedő művészi értékű, áhitatot keltő ikont csodálhatunk meg.
.jpg)
