Schmidt Zoltán több mint egy évtizede dolgozik a szociális ellátásban. Több területen szerzett tapasztalatot, kapott feladatot családos szállón, mellette időnként az úgynevezett teajárattal tartott, majd utcai szolgálatra kérte magát a főváros VIII. kerületébe, ahol a hajléktalan-ellátás minden formájával találkozott. Abban a kerületben a fűtött utcától az üdvhadseregen át a szállóig sok az ellátó intézmény, ugyanakkor – minden bizonnyal a nagyobb lehetőségek miatt - több hajléktalan fordul meg ott, mint más városrészekben. A százhalombattai vöröskeresztes ellátásban másfél éve dolgozik, emellett Érden, és idén január óta szerdán-pénteken Budapesten is teljesítenek szolgálatot.

Győri Zoltán két éve került a hajléktalan-ellátáshoz, előtte idősek otthonában dolgozott. Mint mondja, a szociális szférában sem könnyű elhelyezkedni, de a Magyar Vöröskeresztnél megtalálta a helyét. Emberközeli munka, amelyhez az empátia mellett szakirányú tudásra is szükség van: mindketten rendelkeznek főiskolai szintű szociális munkás végzettséggel, egyiküknek meg van az utcai gondozó végzettsége, a másik kollégának folyamatban van a képzése.

Százhalombattán a vöröskeresztes intézmények minden helyi hajléktalan személy részére tudnak helyet biztosítani ennek ellenére az utcai gondozóknak is van dolguk - Vannak, akiket életmódjuk miatt kitiltottak az intézményből – mondja Schmidt Zoltán -, emellett néhányan nem akarnak bejönni a szállóra. Egy fiatalember például állami gondozásban nőtt fel, az összegyűlt pénzét a hirtelen előkerült család felélte, ezt követően már rá sem volt szükség. Egy ember jelenleg egy vállalkozónál dolgozik és ott is alszik, a műhelyben, egy másik férfinak a munkaadója biztosít szállást Dunafüreden, van egy hölgy, aki a lakókocsijában él Érd és Százhalombatta között. Akad, aki egy férfi aki garázsban lakik, néhányan pedig összefogtak és közösen bérelnek lakást.

- Mi annak az oka, ha nem akarnak bemenni a szállóra?
- Sok szállón a bentlakók miatt nehéz az együttélés alapvető szabályait is betartani. Százhalombattára ez nem jellemző, itt emberiek a körülmények. Tény, hogy növelni kellene a férőhelyek számát, ugyanakkor oda kellene figyelni a minőségre is. A másik ok, amiért sokan nem akarnak bejönni a szállóra az, hogy igyekeznek megőrizni az önállóságukat.

- Attól tartanak, hogy ha bekerülnek a rendszerbe, nem lesz visszatérési lehetőség?
- Tény, hogy ebből a helyzetből kevés a kiút. Nagyon sokan „begyógyulnak” a rendszerbe, szükség lenne továbblépési lehetőségre. Az éjjeli menedékhely napi szerződés az intézmény és a hajléktalan között, az átmeneti szálló már egy magasabb fokozat, onnan tovább kerülhet a kiléptető lakásba, de hogy azután hogyan és merre, az még nem megoldott. Ehhez kevés a vöröskereszt, arra lenne szükség, hogy az önálló lakáshoz jutásukat segítse a társadalom, élvezzenek előnyt az elosztásnál.

- Segélyből hogyan tarthat fönt valaki önálló lakást?
- A segély nem arra való, hogy abból éljenek az emberek. Munkalehetőségek kellenének, hogy dolgozhassanak és ne segélyt, hanem munkabért kapjanak. Ez nagyban az önkormányzatok szándékain is múlik. Ha az önkormányzatok kiszélesítenék azoknak a feladatoknak a körét, amit közhasznú munka keretében végezhetnének a helyi lakosok akkor munkabérhez juthatnának, és nem segélyt kéne nekik fizetni. (Pl:park gondozás)

- Önök járják a várost hétfőtől-péntekig, emellett fel is lehet hívni telefonon a szolgálatot a 06-30/815-24-96-os számon. Gyakran kapnak hívásokat?
- Előfordul – válaszolja Győri Zoltán. – Volt olyan, hogy felhívtak bennünket az egyik tízemeletes épületben lakók, mert hajléktalanok húzódtak be a ház tetején lévő helyiségbe. Az a jellemző, hogy akkor telefonálnak, ha zavarja őket a hajléktalan jelenléte, viselkedése, ritkán szólnak azért, mert aggódnak az egészségéért.

- Meddig terjed az önök hatásköre?
- A mi feladatunk, hogy tanácsot adjunk, felajánljuk a segítségünket, de erővel senkit nem hurcolunk el se a szállóra, se orvoshoz. Mindenki saját maga felel a sorsáért, az életéért. Ezért is vitatható a szociális területre a törvényhozók által most a tervezetben megjelenő "pozitív zéró tolerancia", amely arról szól, hogy amennyiben a hajléktalan élete veszélyben van, végső esetben lehet akarata ellenére behozni, de mi, szociális munkások ezt a helyzetet kívánjuk megelőzni, megmaradunk a bevált eszközeinknél.

- Az ember számára fontos, hogy a munkájában sikereket érjen el. Önöknek vannak sikereik?
- Vannak, hiszen amikor sikerül munkát szerezni valakinek, aki ezáltal jövedelemhez juthat, ha sikerül elintézni egy rokkantosítást, ha megkapja az orvosi ellátást, akinek TAJ-kártyája se volt korábban, ezek sikerek, és örömet okoznak nekünk.

Az autó elindul. Teát ezúttal nem visznek magukkal, hiszen már nincs krízishelyzet, a kemény hidegek elmúltak, de takaró, csokoládé, néhány melegebb ruhadarab mindig van a kocsiban. És ami még ennél is fontosabb: jó szándékban, segíteni akarásban sincs hiány.