Januárban három halálos áldozatot követelt egy fékevesztett éjszaka a West Balkánban. A körülmények a mai napig kuszák, amiben nagy szerepet játszottak az Interneten cikázó híresztelések, kezdve azon, hogy pontosan hány áldozat volt. Miközben fecsegett a felszín, a mélyben csendben és villámgyorsan, az érintettek bevonása nélkül kőkemény kormányrendelet született.
A tragédiát követő néma döbbenetet egyre erősödő morgolódás követte. Senki sem vonta kétségbe, hogy a történtekben jócskán szerepet játszott a felelőtlenség, de az is kiderült, nem a szabályozás hiányzott, hanem annak betartása és betartatása. Mindenesetre az úgynevezett "Lex West Balkán" megszületett – épp akkor, amikor a szervezők nekikezdtek volna a szervezésnek.
Az első problémát az jelentette, hogy a rendelet szerint erre inkább alkalmasak az iskolapadból frissen kikerült rendezvényszervezők, akiknek maximum fesztiválozói oldalról lehet tapasztalatuk, mint azok a civilek, akik évek – esetleg évtizedek – óta hívnak életre rendezvényeket. Közülük többen is elmondták, a szabályokat sokszor ők maguk szigorították, betartásuk és betartatásuk az ő felelősségük volt, az élet készítette fel őket a legkülönbözőbb helyzetek kezelésére, megoldására. Minden törvényi előírásnál keményebb parancsra cselekedtek: a baleset és balhé nélküli buli a garancia arra, hogy jövőre még többen látogassák a rendezvényüket. A szigorított előírások felesleges kötelezettségeket és ezzel együtt további anyagi terheket róttak a szervezőkre.
A másik, ami teljes tehetetlenségbe taszította az érintetteket, és ami jól mutatja a rendelet megalkotását övező kétségbeesett kapkodást, hogy miközben egyik napról a másikra is nehéz felelősséggel megjósolni, milyen idő lesz, a rendezvény engedélyeztetéséhez csatolni kellett a várható időjárásról szóló meteorológiai jelentést. Mondjuk, májusban azt, hogy milyen idő lesz július végén, amikor például a Reggae Camp-et rrendezik.
Bodnár Tibor, a Ladánybene 27 gitárosa, a Camp egyik szervezője májusban közleményben adta hírül, hogy az adott törvényi körülmények között képtelenség megszervezni a tábort, de ilyen "babiloni" (szabályozott, korlátolt) helyzetben nincs is értelme, hiszen a Camp valódi lényege a felszabadult, önfeledt együttlét, ami eddig is ösztönösen, íratlan emberi normák mentén szabályozta önmagát.
Magyarországon évente közel 300 különböző méretű és tematikájú fesztivált szerveznek. Kezdve a több száz éves hagyományokkal rendelkező falunapoktól, a nemzetközi sztárok által látogatott megafesztiválokig. Mire – július elején – a kormány végre egyeztetett az érintettekkel és enyhítettek (más megfogalmazás szerint: pontosítottak) a rendeleten, a ReggaeCamp-en kívül még számos kisebb rendezvény fújt teljes visszavonulót, vagy egyszerűsített, rövidített programjain.
Bukovinszky Béla, a Magyar Fesztivál Szövetség elnökségi tagja, a Hegyalja Fesztivál szervezője szerint a módosított és július 6-tól érvényes rendelet jobban igazodik az élethez és betarthatóvá vált. Az új meghatározás pontosítja a "zenés-táncos rendezvény" fogalmát. Nyilvános klubokra és diszkókra, valamint a több mint ezer személyt befogadó rendezvényekre szűkíti a kört. Kevesebb szakhatósági engedélyt követel, például törölték az időjóslásra vonatkozó előírást.
Nincs arról szó, hogy fesztivál nélkül maradnánk, csak el vagyunk keseredve, mert "babilon" mindent bekebelez, megrág, és még örülhetünk, ha valamennyit visszaköp.
