A TISZA egészségügyi programjáról

  • JEGYZET
  • 2026-06-03
  • 35 megtekintés
  • img

Évekkel ezelőtt az Orvosi Kamara Országos Etikai Bizottsága tagjaként az éves tanácskozáson előadást tartottam arról, hogyan látom az egészségügy helyzetét. Az általam választott cím az "Összeomlott" volt, mely egyértelműen a hazai egészségügyi ellátórendszer állapotára utalt. Jól emlékszem, az utolsó szó elhangzása után dermedt csend volt, talán 1-2 másodpercig.

Átfutott a fejemben, lehet túl messze mentem a kritikai észrevételekkel, ezért nem jön a taps. A helyzet feltehetően megoldódott volna magától is, de a Bizottság elnöke, Harsányi László professzor úr, aki vezette a konferenciát összecsapta a tenyerét. Ezután következett a felszabadult tetszésnyilvánítás, majd a személyes gratulációk. Elnökünk a konferencia után azt írta levelében, hogy ez volt a legjobb előadás.


Miért emlékezem vissza mindezekre? Mert az előadásom már akkor olyan megállapításokat fogalmazott meg, melyek megjelennek a Tisza Egészségügyi Programjában és természetesen támogatandónak és ismertetendőnek tartom.


Miről szól tehát? Súlyos megállapításokkal kezdődik a program.


Kimondja, hogy a magyar egészségügy beteg.


"Az emberek nem érzik, hogy az állam megfelelően gondoskodna róluk, amikor betegek, és sokan már nem is hisznek abban, hogy időben segítséget kapnak, ha baj van. A gyógyítás helyett túlélés zajlik: az egészség magányos küzdelem lett. Aki megteheti, fizet a gyorsabb és jobb ellátásért – aki nem, az vár, szenved vagy lemond a gyógyulás reményéről. Nem az jut előbb ellátáshoz, akinek nagyobb szüksége van rá, hanem akinek több a pénze. A mentők nem érnek ki időben a betegekhez, a kórházak omladoznak, az orvosok elmennek, az ápolók végletekig túlterheltek, a betegek türelme elfogyott."


Ez mindannyiunk drámája. Rögtön felidéződnek bennünk az utóbbi évek emlékei. Mely családtagunk, vagy éppen mi magunk hogyan vesztettük el hitünket a gyógyulásban?


Mindezt tetézi, hogy a születéskor várható élettartamunk 5 évvel elmarad az Európai Unióhoz képest. Átlagosan 76,5 év. Miért kell nekünk több mint 1800-al kevesebb estét megérnünk? Mennyivel ér a magyar ember kevesebbet? Kérdezhetjük, miért van ez így?


Az biztos, hogy a lakosság negyede rendszeresen dohányzik, harmada nem mozog eleget. Sok az elhízott, Európában Málta után mi következünk a túlsúlyosak listáján. Tehát magunk is bőven tehetnénk azért, hogy ez ne így legyen. Ráadásul a szűréseken való részvétel kirívóan alacsony, ugyanakkor még a kiszűrt betegek is gyakran hónapokat várnak a diagnózisra, és a kezelés megkezdésére.


Ha jól működne hazánkban a népegészségügy, évente 24 ezer magyar életét lehetne megmenteni. Évente további 13,5 ezer honfitársunk hal meg a rossz egészségügyi ellátás miatt.


Gondoljunk bele! Egy ember életének elvesztése is visszavonhatatlan és fájdalmas. Ha családtagunk távozik, az pótolhatatlan veszteség. De ha mindez azért történik, mert nem lehet hatékonyan működtetni a népegészségügyet, vagy magát az ellátórendszert, az megbocsájthatatlan. Márpedig hosszú évek óta így működik.


Látjuk, hogy a magyar emberek halálozása nagyon összetett okok miatt rekorder Európában, de van még egy meghatározó, döntő ok.

Az, hogy az országot vezetők mennyire becsülték polgáraik egészségét, azaz mennyit voltak hajlandóak évről évre az egészségügyre fordítani. Hazánk GDP-ből a közfinanszírozott egészségügyi ellátásra fordított összege 4.1%. A visegrádi országok átlagának kétharmadát sem éri el. Hihetetlen, hogy az elmúlt évek kormányzó ereje, tudatosan döntött úgy, hogy ezen a szinten akarja tartani az emberek egészségügyi ellátását. Ezért sincs elég orvos, nővér, fűtés, vagy éppen hűtés a kórtermekben. És a parlament évről évre megszavazta, hogy ennyi jár Önnek, vagy nekem.


Két éve kórházba kerültem, hárman voltunk egy kórteremben. Csak én voltam igazán járóképes. Láttam, fogy a WC papír. Mentem a nővérekhez, akik fejenként 20 beteget láttak el, és kértem. Lesütött szemmel mondta egyikük, hogyha tudok, hozassak be a hozzátartozómmal. Megköszöntem, hiszen nem ők tehettek róla. A beszélgetést meghallgatta az ügyeletes takarító hölgy, aki megvárta, amíg a nővérek távoztak, majd egy perc múlva 4 darab kéztörlő papírlappal tért vissza. Ujját a szája elé helyezve kérte a hallgatásomat. Hallgattam. De nem hallgathatjuk el, hogy ezek a helyzetek megalázóak a nővérek és betegek számára egyaránt. És ez így nem mehet tovább.


A Tisza Egészségügyi Programja hosszan sorolja, mit szándékozik megtenni, hogy jobb legyen gyermekeinknek, unokáinknak, nekünk.


A programot bárki elolvashatja én kicsit önkényesen válogattam a teendők közül:


A beteg nem lehet teher. A páciens, aki orvoshoz fordul, a legféltettebb kincsét, az egészségét viszi az orvoshoz, akinek kellő empátiával kell őt meghallgatnia, majd legjobb tudása szerint kell megvizsgálnia. Ennek a megvalósítását is szolgálja majd:

Az egészséges életre nevelés. Már az iskolában minden gyermeknek meg kell tanulnia, hogy saját egészsége, élete megvédésének kulcsa az ő kezében is ott van. Így kell felnőnie.

Szűrések. Óriási erőfeszítéseket kell tenni, hogy meggyőzzük az embereket, el kell menniük szűrésekre, ha tovább akarnak élni. A kormányzat pedig biztosítsa a szűrés, diagnózis, gyógyítás folyamatának hatékony működését.

A kormány létrehozza a Magyar Klinikai Kiválósági Intézetet, amely biztosítja, hogy az egészségügyi ellátás egységes protokollok mentén, magas minőségben működhessen az egész országban. Így mindannyian, egyforma színvonalon gyógyulhatunk.

Létrejön a független Egészségügyi Minőségellenőrzési Hatóság, mely a gyakorlatban azt jelenti, hogy figyelni fogják a betegellátás folyamatát. Megkapjuk-e mindazt, ami jár számunkra. A tisztességes ellátást, magát a gondos orvosi vizsgálatot, az emberi hangot.


Még hosszan lehetne sorolni, hogy mi minden szerepel az idézett programban, de befejezésül inkább bemutatnám, milyen sikerre lehet számítani.


Finnországban az 1970-s évek elején, különösen egy Karéliai területen rendkívül magas volt a halálozás. A helyiek kérték a kormányzatot, segítsenek változtatni ezen. Óriási energiák bevetésével fantasztikus eredményeket értek el. Már az első években javultak a megbetegedési, halálozási mutatók, de több évtizedes kitartással a számadatok azt mutatták, hogy a vizsgálat tervezett ideje alatt a szív és érrendszeri okokra és rákra visszavezethető halálozások száma 45 százalékkal csökkent, a várható élettartam a férfiak esetében hét, a nők esetében hat évvel magasabb lett. Ha ilyen eredményeket akarunk felmutatni hatalmas, kitartó munka áll mindenki előtt. Legyen az a kormányzat, az egészségügyi ellátó rendszer, vagy az együttműködő lakosság. Lássunk mielőbb hozzá!


Dr. Benedek László



Legfrissebb cikkek

Képtárak

Kategóriák