Nehéz megfogalmaznom fenntartásaimat egy rendőri intézkedéssel kapcsolatban, aminek január 6-án este voltam szemtanúja a szerb templom előtt. Nehéz, mert való igaz, a rend őreinek nyílván el kell látniuk feladatukat, de, hogy mindig és minden áron, ez iránt támadtak kételyeim.
A helyi ortodox egyházközség meghívására vettem részt a görögkeleti naptár szerinti szentestén az említett napon a zsúfolásig telt szerb templomban. Ilyenkor nemcsak az óvárosi szerbek, hanem dunafürediek, lakótelepiek, urbáriumiak, sőt, a közeli településekről is gyülekeznek a hívek idősektől a csöppségekig, több mint százötvenen. A parkolási lehetőségek viszont ugyancsak korlátozottak, így egymás hegyén-hátán álltak a gépkocsik. Az esti szertartás után pedig – szerb szokás szerint – máglyát gyújtanak egy tölgyfaággal. Ám miután kitódult a nép a templomból, egy rendőr járőr már szorgalmasan írogatta a nem éppen szabályosan parkoló kocsik forgalmi rendszámát. A tulajdonosok pedig a rendőrökhöz igyekeztek, és egyféle osztozkodás vette kezdetét. Két települési képviselő is intézkedni próbált, mindkettőjük meghívott volt. Felrémlett bennem, talán szondáztatni is fogják majd a hazaigyekvőket. A kavarodás végül elült, a járőr kocsi továbbállt. Hogy mi lenne a helyes megoldás, nem tudom, és nem is igazán az én dolgom ezt eldönteni. Azt viszont kétlem, hogy a nagy katolikus vagy protestáns ünnepek idején is sor került volna hasonló intézkedésekre. Leszámítva a szondáztatást – ez viszont jogos – a húsvét másodnapi locsolkodás idején. De akkor sem láttam bármilyen intézkedést, amikor az út hosszában állnak a gépkocsik a Szabadság út mentén.
És még valamit. Bennünk is rossz szájízt hagyott az incidens, de vélhető, hogy annál is rosszabbat a szerbekben, mert hosszú évtizedek tapasztalata mondatja velem, hogy a kisebbségben élők, vagy bármilyen másságot viselők érthetően érzékenyebbek.
– Szaniszló –
