A Fidesz-KDNP elmúlt két évéről számtalan értékelés született, így érdemes ezen elemzésekből egy kicsit mazsolázni. Mellár Tamás – jobboldalinak minősülő közgazdászprofesszor - számításai szerint a kormányzat az elmúlt két évben kb. 4.000 milliárd pótlólagos forrás vont a hatáskörébe és ezt gyakorlatilag eredmény nélkül használta fel. A 4.000 milliárd stimmel (kb. 3.000 milliárd az einstandolt magánnyugdíj pénztárak vagyona, az 1.000 milliárd pedig a különböző ágazati- és bankadók). Az eredmény nélküliség is stimmel, ugyanis a GDP 24 hónap alatt legfeljebb 2 %-kal növekedett – ezt ugyebár nagyítóval is nehéz észrevenni, míg a nettó kormányzati államadósság 19.000 milliárdról 21.000 milliárdra nőtt.
Nagy ígéret volt a devizahitelesek megsegítése. A segítség lehetett volna az, hogy a forint az euróhoz vagy a svájci frankhoz képest megerősödik (ezzel forintban csökkennek a törlesztő részletek) vagy az, hogy az SZJA csökkentése révén a devizahiteleseknek megnő a pénzügyi mozgásterük. Az adócsökkentésre sor került, de a devizahitelesek 80 %-a hoppon maradt. Ami a forint erejét illeti, az alábbi táblázat mindent elmond.
A következő nagy ígéret az 1.000.000 új munkahely 10 év alatt. Ebből sem valósult meg semmi sem. Igaz ugyan, hogy a foglalkoztatottak létszáma két év alatt kb. 80.000 fővel nőtt, de ez kizárólag a közmunkaprogramok eredménye; a profitorientált szférában viszont a foglalkoztatottak száma csökkent. Tegyük hozzá, hogy a közmunkások ugyebár állami alkalmazottak és napi 4 órában dolgoznak cincogó munkabérért cserébe – na, az a munka olyan is.
Ígéret volt az adórendszer egyszerűsítése. Vessünk egy pillantást az alábbi táblázatra:
Ha értékelni akarjuk ezeket az új adónemeket, akkor elmondható, hogy ezek többsége beépül a termékek áraiba és egyrészt gerjesztik az inflációt, másrészt növelik a termelő szféra önköltségét, ami a hazai termékek versenyhelyzetét rontja.
A német befektetőket rendszeresen megkérdezik, hogy tőkét mely volt szocialista országban fektetnének be a legszívesebben. Íme a végeredmény:
Ehhez annyi magyarázat szükséges, hogy egy befektetési döntésnél a legfontosabb szempontok a következők: jogbiztonság, közbiztonság, az alapvető emberi jogok dominanciája, infrastruktúra megléte (út, vasút, hírközlés, energia), szakképzett munkaerő rendelkezésre állása, a fő piacok közelsége, korrupció mentesség, az adott ország viszonya a környező országokhoz – és csak nagyon hátul kullog a sorban az, hogy mennyi a társasági adó mértéke. Habár az infrastruktúránk két év alatt nem változott, de valamit nagyon elronthattunk, ha a legfőbb partnerünk, Németország, minket ennyire leértékelt.
