Szűkebb körben így szólították barátai, munkatársai dr. Sokorai Istvánt, aki 1965-től 20 éven át városunk lakója volt. Váratlanul érte a gyógyíthatatlan betegség és életének 75. évében feladta szervezete a küzdelmet. Családjával együtt, kiterjedt baráti köre és nagyon sok volt munkatársa kísérte utolsó útjára június 22-én, a Farkasréti temetőben.

Dr. Sokorai István az 1961-ben szerzett vegyészmérnöki diplomával a Szőnyi Kőolajipari Vállalat és az ország legnagyobb kőolaj desztillációs üzemének volt a vezetője. Az itt szerzett üzembe helyezési és termelési gyakorlat utat nyitott számára Százhalombatta felé, ahol irányítója volt az első termelő üzemek beindításának. A termelési osztályvezetői, majd főosztályvezetői munkakört a műszaki vezérigazgató-helyettesi beosztás követte, amelyet 10 éven keresztül töltött be, egészen 1985-ig, amikor kinevezték az akkori ÁFOR vezérigazgatójává.

Nemcsak a DKV, hanem a város is nagyon sokat fejlődött ezekben az években. Neki is jelentős szerepe volt abban, hogy több közösségi létesítmény megvalósulásához a vállalati beruházások adtak pénzügyi hátteret.

A város érdekében végzett munkájáért az önkormányzat a Százhalombatta emlékérmet adományozta részére és Pro Urbe Százhalombatta kitüntetésben részesítette. A legnagyobb szinten is elismerték munkásságát: a Haza Szolgálatáért Érdemérem tulajdonosa és két alkalommal kapta meg a Munkaérdemrend Arany fokozatát.

Elsők között lépett be az Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesületébe, amelynek összejövetelein gyakran megjelent. Itt mondta el, hogy tervezi egy Olajipari Múzeum létrehozását Százhalombattán, amelyre azonban már nem kerülhetett sor.

Emlékét megőrizzük!

OMNYE