A frissen elindított kísérleti üzem csak egy az idén futó úgynevezett kulcsprojektek közül. Az 513 millió forintos beruházás jelentős részben állami támogatásból valósult meg, a MOL, a Pannon Egyetem, a VRIC Veszprémi Regionális Innovációs Centrum Nonprofit Kft., a Közép-Pannon Terület- és Gazdaságfejlesztési Szolgáltató Nonprofit Kft. valamint a Terszol Környezetvédelmi és Építőipari Zrt. együttműködésében.

A konzorcium még 2008-ban kezdett formálódni a veszprémi egyetem tíz éves kutatási eredményein, a MOL technológiai tapasztalatain, kettejük közös szabadalmán, valamint a hulladékkezeléssel foglalkozó Terszol üzleti ambíciója mentén. A cél egy olyan pénzügyileg is működőképes technológiai modell kifejlesztése, amely ipari méretekben is képes folyékony üzemanyaggá, illetve üzemanyag-adalékká alakítani a műanyaghulladékokat, például a kiürült kenőolajos flakonokat.

A krakkolóban ezeket tisztítva és aprítva dolgoznák fel, a próbaüzemet azonban egyelőre tiszta polipropilénnel végezték. A MOL feladata az, hogy megvizsgálja a keletkezett kísérleti termékek finomításának, továbbfejlesztésének lehetőségét. A projekt jelenleg egy üzemzavar megoldásánál tart. A kutatóknak felül kell vizsgálniuk a technológiát. A krakkolót a szükséges átalakítások után, legkorábban tavasszal indítják újra.

A MOL-t a kőolajszármazékok visszaszorítására irányuló európai uniós direktívák mellett az alapanyag-ellátási biztonság és a környezetvédelem is motiválja az újabb és újabb anyagokkal való kísérletezésben. A fejlesztés alatt álló műanyagkrakkolóban alapanyagként a polipropilén és polietilén csomagolási fóliák és flakonok mellett az autóalkatrészekhez használt polietilén is szóba jöhet. Ki van zárva azonban a PET palack, illetve nagyobb mennyiségben a PVC is, mivel a krakkolásuk során veszélyes gázok keletkeznek, és nem jöhet szóba a kommunális hulladék sem, miután a szükséges előkészítés – válogatás, tisztítás, aprítás – túlságosan drágává tenné a felhasználását.

A kísérleti krakkolóban keletkező anyagot be tudja fogadni a MOL, nagy kérdés azonban, megéri-e a hulladékkezelőnek ipari méretben üzemeltetni a technológiát.

A MOL szerte a világon figyelemmel kíséri azokat a kísérleteket, amelyek a hulladékok, illetve a megújuló energiák primer alapanyaggá alakítására irányulnak. A Kutatás és Innováció szervezetnél egyszerre három-négy, a műanyagkrakkolóhoz hasonló "kulcsprojekt", valamint nyolc-tíz koncepcióigazolás folyik, és évente mintegy negyven új ötlet születik.

Foglalkoznak például állati zsírhulladékok feldolgozásával, amely környezetvédelmi szempontból rendkívül szimpatikus kutatás, hiszen veszélyes hulladékból állítanának elő hasznos anyagot. Vizsgálják a biogáz hasznosításának lehetőségeit, de komoly technológiai kihívást jelent a szakemberek számára a dízel-benzin termelési arány megfelelő beállítása is, amire a piaci igények eltolódása miatt van szükség.

A termékek dekarbonizációja az üvegházhatású gázok visszaszorítása érdekében uniós elvárás. 2020-ig a közlekedésben 10 százalékot kell elérnie a megújuló energia arányának, és 6 százalékkal kell csökkenteni az üzemanyagok felhasználásakor felszabaduló üvegházhatású gázok kibocsátását. A MOL szakemberei két fő irányt vizsgálnak az elvárások teljesítése érdekében: a biológiai úton lebontható, illetve a biológiailag nem vagy csak hosszú idő alatt lebomló ipari és kommunális hulladékok átalakítását. Nem tekintik reális megoldásnak az élelmiszerek bevonását az alternatív energiaforrások közé, megtermelésük ugyanis túl magas széndioxid-kibocsátással jár.

Miután gazdasági vállalkozásról van szó, fontos szempont, hogy költséghatékony válaszokat adjanak a felmerülő kérdésekre. Meg kell találniuk az optimális alapanyagforrást, a hozzá való robosztus technológiát, és törekedniük kell arra is, hogy a kilépő termék ne legyen túlságosan drága. Ami azt illeti, az idővel is rendkívül hatékonyan kell bánniuk, mert nincs belőle sok.