Sztárportré minden héten!
Straub Dezső: „Legyen egy mohó vágyad arra, hogy pontosan értsék, amit mondani akarsz, akkor ez rávezet, hogy szépen zenéljen minden hangod.”
D. Nagy Lajos: „Ha két ember között nem bántó a hallgatás, akkor ez azt jelenti, hogy azok az emberek nagyon jóban vannak egymással.”
Szó-kincs portré
Rádiókban a www.sztarportre.hu alapján!
Ránézel valakire, és pontosan tudja, mit akarsz mondani. (Straub Dezső)
„Nekem évek óta van egy szó, ami a legszebb: Napsugár. Két héttel ezelőtt volt öt éves, és Ő a kislányom. Az egyik legkevésbé szép magyar szó, az a szeretlek, aminek nagyon szépnek kellene lenni, de annyira recseg, ropog, kicsit szerencsétlenül jött össze a nyelvünkben. Ilyenkor jó a non-verbális közlés, ránézel valakire, és pontosan tudja, mit akarsz mondani.
Amit a hölgy szeretne hallani…
A hölgyek általában azt szeretik hallani, amit ők szeretnének hallani. Annak a férfinak van igazán sikere a nőknél, aki nem a saját érzéseit mondja el, hanem amit a hölgy szeretne hallani. Ez is egy tudomány, mire elérjük a kilencven-kilencvenöt évet, addigra mindannyian szakértők leszünk benne.
Ez rávezet téged arra, hogy szépen zenéljen minden hangod:
Azt figyeltem meg, hogy amíg fiatal vagy, és színész vagy, addig a közlés vágya vezérel, el akarod mondani, ami benned feszül. Mindenképpen, minden áron, és minden módon, ami nem mindig segíti elő a szép, kristálytiszta, formált beszédet. Amikor az ember kissé idősebb lesz, és rájön arra, hogy a mondandójának el kell jutni a hallgatóhoz, akkor már nem a közlés, hanem a megértetés vágya vezérel, és ez a legjobb tanító. Ha téged az vezérel beszéd közben, hogy megértsék, amit mondasz, akkor nem tudsz hadarni, akkor nem tudsz elnyelni szavakat, mert akkor nem értik meg. Nem fogsz - mint színész -, halkan beszélni, mert az utolsó sorban nem fogják meghallani. Az a legjobb, ha valaki azt megtanulja, hogy úgy beszéljen, hogy mindenki megértse. Legyen egy mohó vágyad arra, hogy pontosan értsék, amit mondani akarsz, és akkor ez rávezet téged arra, hogy szépen zenéljen minden hangod.
Breteg
Kosztolányitól megkérdezte egyszer valaki - aki nem csak magyarul beszélt gyönyörűen, hanem angolul, franciául, olaszul -, hogy ilyen szókinccsel miért nem ír ő mondjuk angolul. Akkor Kosztolányi megkérdezte - remélem, hogy jól emlékszem, és ő volt a történet főhőse -, hogy mondják angolul azt a szót, hogy breteg. Így r betűvel a második helyen. Breteg? Kérdezték tőle, hát ilyen szó nincs angolul. Ezért nem írok angolul, válaszolta.”
Straub Dezső
Jó viszonyra utal, ha nem bántó a csend. (D. Nagy Lajos)
„Kettő vagy több ember között mérhetetlen jó viszonyra utal, hogyha nem bántó a csend. Ha nem bántó a hallgatás, akkor ez azt jelenti, hogy azok az emberek nagyon jóban vannak egymással.
Rengeteg szöveget írok, dalszövegeket, és amikor egymáshoz nehezen kapcsolható szavakat összeírunk, és valami egészen más dolgot jelentenek, az a leggyönyörűbb.
Nem kapsz napról napra nyugtalanító híreket…
Lélek és harmónia. Jó így együtt a két szó. Amikor harmonikus valakinek a belső gondolatvilága, lelki világa, belső egyensúlyban van, úgy tudja látni a világot, ahogy az neki a legjobb, akkor az egy nagyon pozitív érzés. Ha megteremted magadnak azt a kis mikrokozmoszt, amiben ilyen körülmények, és az általad szeretett emberek vannak körülötted, akkor nem kapsz napról napra nyugtalanító híreket. Akkor nem érzed azt, hogy a te kis világod fenyegetve van.
Betelefonált egy nő:
Egyszer televízióban beszélgettünk, és nem zenéről, hanem a háborúról, hogy a szüleim hogyan élték meg. Akkor én azt mondtam, hogy előbb volt egy német megszállás, aztán egy orosz megszállás… Betelefonált egy nő, és azt mondta, hogy ő úgy tanulta, hogy felszabadítás. Ahányan éltünk magyarok ebben az országban, annyiféle igazság volt, és annyiféleképpen nevezték ezt a dolgot.
Jött az éjszakai bátor, és elvitte a kakast…
Amikor katona voltam, volt ott egy srác, egy zalai településről származott. Korábban nem is volt még városban. Amikor felkerült Budapestre, az olyan volt neki, mintha külföldön lett volna. Amikor beszélgettünk, mondott olyan szavakat, amikről nem tudtuk, hogy mi. Értettük, hogy magyar szó, mondott olyat, hogy jött a mindig éhes. Nem tudtuk, hogy ki az a mindig éhes, kiderült, hogy ők a macskát hívták így. Jött az éjszakai bátor, és elvitte a kakast. Ez volt a róka. Aztán kaptam a felémrángatót, és futottam utána. Ez a gereblye volt. Ők másképp nevezték el a körülöttük lévő világot, kicsit átkeresztelték.”
D. Nagy Lajos
