A történelem csillagfény-záporában

Véghelyi Balázs: Hubay Miklós többek között ezt írja most megjelent, Kis Károly című drámádról:"A dicsőséges Nagy Lajos királyunkat követő asszonyuralomban játszódik a fiatal Fazekas István drámája: királynődráma, királygyilkolással. A királynő drámája, aki ha nem a leendő német császárnak adja a kezét, hanem a délolasz királynak vagy a párizsi hercegnek, döntése nyomán ezer esztendőre másként alakul Európa térképe ... A cselekmény lendülete, a megannyi remekbe szabott jelenet, a szikrázó dialógusok egy nagy reményre jogosító drámaíró oroszlánkörmeit mutatják." Egy költő, aki politizál, miért ír történelmi drámát?

Fazekas István: Olyan korban élünk, amikor csak a gonoszság útja egyenes. Soha annyi arcpirító hazugságot nem fogalmaztak meg a hatalomért, mint az utóbbi években. A Nagy Lajos utáni időszak, mintha a mai korszak előképe lenne. Széthúzásunk igazi okai is ott keresendők. Valójában miben is? A hatalom őrületében. A hatalom megszerzésének mocskában jönnek létre a bárói ligák, melyek a nemzeti összefogás fő akadályaivá válnak. Ha úgy tetszik, ma is vannak nem feudális értelemben vett bárói ligák. Kis Károlytól szinte egyenes az út Mohácsig, Mohácstól pedig Trianonig. Az én értelmezésemben az 1956-os forradalom a magyar történelem legnagyobb pillanata volt, mert elsősorban a hatalom őrülete ellen ébredt fel a tisztító láng a szívekben, s olyan elementáris erővel, hogy a pánszláv eszméket megvalósítani látszó szovjet birodalom is beleremegett. De talán nem is kell ezeket magyaráznom, hiszen a történelemmel te is sokat foglalkozol.

V.B.: Igen, a történelem nekem is fontos témám. A Magyar poharak című könyvemet szinte gyerekfejjel írtam, és írás közben szembesültem azzal, hogy a történelmünk mennyire áthatja az irodalmunkat és fordítva. Azt szoktam mondani, hogy magyar versekből, mint apró mozaikdarabokból egy nagy tájképet, egész történelmünk képét kirakhatjuk. Ezt akartam az első könyvemben megmutatni, azóta pedig én is írtam néhány történelmi sugallatú verset.

F.I.: Nagy hatással volt rám a Magyar történelem című prózaversed, melyben a nagyszüleid és szüleid sorsán keresztül szembesíted az olvasót a huszadik század legnagyobb magyar tragédiáival, Trianonnal és a második világháborúval. Bevallom, kicsit ez a vers is inspirált a következő sorok megírására:"Nincs, ami csillapítaná a Trianon okozta seblázat. Ám a csonkításnál nagyobb probléma, hogy a műveltségétől megfosztott nemzet nem csupán identitását veszti el, hanem emberi tartását is, majd emberiességét, és végül: emberségét." Egyébként neked is most a könyvhétre jelent meg egy új prózaköteted Huszonhárom lépés címmel. Mit takar ez a cím?

V.B.: Többen kérdezték már, hogy miért Huszonhárom lépés a könyv címe, de senkinek nem árultam el. Kiderül belőle. Örülök, ha a cím felkelti a potenciális olvasók kíváncsiságát, mert akkor jó eséllyel lesz belőlük tényleges olvasó. Madarász Imre úgy fogalmazott egyik könyvében, hogy a mű címe: a mű neve, és a jó cím olyan, mint egy jó belépő. A Huszonhárom lépés három részből áll. Az elsőben legszemélyesebb élményeimet és gondolataimat öntöttem formába, utána irodalmi esszék sorakoznak olyan elfeledett, de örökérvényű alkotókról, mint például Zelk Zoltán, Kemény Katalin vagy Karinthy Ferenc, de a bordalokról és az irodalomtanítás helyzetéről is szerepel egy-egy írás. A harmadik részben kortárs írók (Csoóri Sándor, Jókai Anna és mások) könyveiről szólok... Neked két köteted is megjelent most, a dráma mellet egy verseskötet, a Szavak tüntetése, amelyben van két megrendítő ballada, amelyek egyértelműen utalnak magánéleti veszteségeidre. Hogyan sikerül ezeket feldolgozni?

F.I.: Az engem ért támadások leginkább nem azért bántanak, mert igaztalanok, hanem a gusztustalanságuk miatt. Amikor a ballépéseitől összekuszált szeretett hitves önigazolásként vet gáncsokat, vagy amikor barátok válnak árulókká a pénz bűvöletében, nos, ilyenkor képes az ember összeroppanni. A lét mélypontján számot kell vetnünk egész életünkkel, s csak az maradhat meg embernek, aki őszinte tud lenni a Teremtő színe előtt. Erről a számvetésről szólnak ezek a balladák. A nemes párbajok után az újbóli kézfogások lehetősége mindig adott, ám a nemtelen, hátulról döfő vagy övön aluli támadóval az őszinte kézfogás szinte lehetetlen. De ilyenekből kijutott neked is. Most, így utólag, hogyan látod kérész-életű képviselő-jelöltségedet?

V.B.: Jó lelkiismerettel vállaltam a felkérést. Azért is, mert egy hiteles embertől – a nemrég elhunyt -, Dragon Páltól érkezett. Tiszta, kultúrát építő szándékkal vállaltam el, de néhány dolgot már máshogyan intéznék. Korábban jelenteném be a visszalépést és nem nyilatkoznék az országos sajtónak. Amit akkor elmondtam, az – sajnos – igaz. Tényleg gengszterregényben éreztem magam. Fenyegettek, rágalmaztak, sok emberben csalódnom kellett. Amit nem mondtam el, mert nem akartam még több vizet zavarni, azok elvi kérdések. Nyitott embernek tartom magam, konzervatív, nemzeti, liberális és baloldali értékeket egyaránt magaménak vallok, de az MDF által meghirdetett "nyitás politikája" nálam bezárta a kaput, mert nem elvek, hanem rövid távú érdekek alapján köttetett. Mai fejjel nem vállalnám a felkérést, de sok tapasztalatot gyűjtöttem, amit igyekszem majd az irodalomban kamatoztatni.

F.I.: Milyen alkotói terveid vannak mostanában, miken dolgozol?

V.B.: Vannak gondolataim, és dolgozom is rajtuk. Egy novellaciklust tervezek, pontosabban: dokumentumnovella-ciklust, merthogy rendőrségi jegyzőkönyvből, kórházi zárójelentésből, újságcikkből, szórólapból, internetes fórumból fognak összeállni a történetek. Emellett újabb esszéket, kritikákat, verseket is szeretnék írni. Ami ezeknél is fontosabb: még az idén meg fog jelenni egy CD, amelyen általam megzenésített versek szerepelnek. Az Arany János iskola kórusa énekel rajta, sokféle hangszer kíséretével. Egy könyvemmel sem dolgoztam annyit, mint ezzel a lemezzel, remélem, az eredmény igazolni fogja a munkát. És neked milyen terveid vannak? Január óta (amit korábban nem tettél) elkezdtél verseket fordítani. Műfordítóként is ki szeretnél teljesedni?

F.I.: Az engem ért lejáratások elől kicsit a nyelvekbe is menekültem. A versfordítás azonban elsősorban a beleélés művészete. De hadd tegyem rögtön hozzá, minden álszerénység nélkül: szegény ember szándékát boldog Isten bírja.