Kós Károlyról elsősorban azt tudjuk, hogy művészember. Életrajza szerint: építész, etnográfus, író, politikus, könyvműves és grafikus. 1924-ben létrehozta az Erdélyi Szépmíves Céhet, egy független kiadót, melynek könyveit azóta is számtalan alkalommal nyomják újra reprintkiadások formájában. Épitészeti munkái, mint például az állatkert néhány pavilonja vagy számtalan erdélyi épület szintén őrzik kéznyomát.

A Noran Kiadó kötete – méltó a Szépmíves Céh által magasra helyezett mércéhez. Belső oldalán mélyen barázdált arcú, kalapos-bajszos bácsika mutatja a helyes irányt, mely kibúvás, mentség, menekvés és alkuvás nélküli. A tőle származó idézet és távolba figyelő tekintete tiszteletet, folytonosságot vár el a rákövetkező nemzedéktől. És meg is kapja, mind személye, mind munkássága vonatkozásában. Jellegzetes fametszetei hol plakáton, hol képeslapon bukkannak fel mind a mai napig. Jelen könyv mellékleteként a sztánai „Varjúvár” fametszetes képeslapját találja az olvasó. A kötetből először képzőművészeti írásait ismerhetjük meg, majd beszélgetések, előadások szövegét, melyekben nemcsak művészetről esik szó. Széleskörű látásmódja átérződik mondatain, grafikusként a képszerű megfogalmazásra, építészként, gyakorlati emberként a tárgyszerűségre törekszik. Jegyzeteit hol betűkkel, hol rajzokkal rögzíti – biztosan és élvezettel használja többdimenziós képességeit. Sorai közt elmerülve tagadhatatlanul felszikrázik bennük egy kis irigység ennyi tehetség és tudás láttán. Ismert és kevésbé ismert fametszeteit, tollrajzait lapozgatva egyszerre kalandozhat az olvasó Erdély szép házai, tájai között és a történelem kevésbé szép, de tanulságos terepén. Kós Károly szóbeli és képi kalauzolása megbízható.