KARDOS PÉTER – NYÁRI GÁBOR: CIGÁNYLABIRINTUS

Néhány éve a fantasy-irodalom találta ki ezt a szerepjátékos, interaktív könyvformát, melyben a rövid történések végén több lehetőség közül lehet választani, merre tovább. Az Olvasó lehetett tündér, manó vagy akár gonosz szellem. Kalandozhatott elvarázsolt erdőben, várban, pusztában. És ami a fő: minden lépését maga határozhatta meg bátorsága, vágyai és fantáziája szerint. Ebben a könyvben egy tizennyolc éves cigányfiúvá változunk, aki egy Vas megyei intézetből a Keleti pályaudvarra érkezik. Hogy innen Lajoshoz, a rokonhoz indulunk, vagy keresünk egy olcsó szállást, már a saját döntésünk. Ahogy az is, igyekszünk-e szolidan és szelíden megúszni mindent, vagy részt veszünk a kínai kifosztásában. Néha azt olvashatjuk, dobjunk egy dobókockával, hogy a szerencse, a sors döntsön helyettünk. Közben olyan kalandokba keveredünk, amelyek egy Budapesten megkapaszkodni vágyó cigányfiú életében mindennaposak: félrehúzódó, táskájukat szorongató, orruk alatt morgolódó utasok a metrón, fölénk tornyosuló biztonsági őr egy nyilvános szórakozóhely bejáratánál, hajléktalan bor egy éjszakai parkban … A hétköznapi előítéleteket, amiket önkéntelenül is gyakorlunk, most megélhetjük a másik oldalról. Átérezhetjük a dühöt, a félelmet és a tehetetlenséget. Megküzdhetünk a kísértéssel vagy megadhatjuk magunkat. Számtalan lehetőségünk van, akár az életben. Viszont megtehetjük azt is, amire való életünkben csak vágyunk, hogy újra kezdjünk és korrigáljunk, ha hibáztunk. Ám a mottó szerint: „Egy út van előttem, melyiken induljak?” Derék, jó fiúként? Börtönben végzem. Vagy legyek benne minden balhéban? Tbc miatt érnek véget idő előtt kalandjaim. Nekivágok újra és újra. Mert tudom (csaltam: belelapoztam), valahol egy asszony vár és két gyerek. Csak meg kell találni a kiutat a cigánylabirintusból.