Az Arany Ferenc plébános által celebrál mise után Dobos Ágnes, az esemény háziasszonya köszöntötte a megjelenteket, köztük a helyi egyházak képviselőit, a városvezetőket, a templom építésére és fenntartására létrehozott alapítványi elnök, dr. Nagypataki Gyula dédunokáját, Kedves Patrikot, aki Kedves Gábort és családját képviselte. A meghívottak között volt az alapítványi munkát nagyban segítő Magyar János és felesége, Lujzika, továbbá – a tagok mellett – Tóth Béla, a Plébánia Képviselő-testületének elnöke, Németh István korábbi elnök, a felújítást irányító Turóczi Gábor építészmérnök, dr. Deme Tamás egyetemi docens, művelődéskutató, Strauszné Könözsi Veronika karnagy és Szigetvári József, a Barátság Kulturális Központ igazgatója.

Németh István az egyházi testület korábbi elnöke –, aki több mint 50 éve, a mai napig szolgálja az egyházközséget – felidézte a templom építésének előzményeit és folyamatát. A hitéleti történeti események ismertetése során emlékeztetett, hogy az óvárosi Szent László-templom 1910-es elkészülte után egy lakossági fórumon, 1991-ben vetődött fel a város főtérén emelt misehely gondolata.

Dr. Nagypataki Gyula, a DKV vegyészmérnöke, önkormányzati szakbizottsági elnök felkarolta az ötletet, és létrehozta az építéshez a Dominus Vobiscum Alapítványt 1992-ben. A szervezet tagjaiként Magyar János és felesége, Lujzika komoly szerepet vállaltak a döntések előkészítésében. Meggyőződésük szerint az épület tervezője nem lehet más, mint a világhírű, organikus stílust követő építész, Makovecz Imre, illetve Pertás Mária keramikusművészt kérték fel a templomi keresztúti alkotások megformálására.

Az építési költség 300 millió forint volt. Az alapítvány mögé több száz támogató sorakozott fel – német és holland is –, legnagyobbként pedig az Önkormányzat, amely több mint 70 millió forinttal és az építési telek ingyenes biztosításával járult hozzá a beruházáshoz; hálás köszönet ezért Vezér Mihály polgármesternek, aki azóta is az egyházi ügyek mellett áll.

A Szent István-templom tehát nem egyszerűen egy megrendelő és egy építész munkája volt. Megépítésében ott van egy egész korszak lendülete és számos ember áldozatvállalása: közösen pénzt, építőanyagot, munkát és kapcsolatokat adtak hozzá.

Az építkezés rendkívül gyors ütemben haladt. Az alapkő letételére 1995 május 30-án került sor, a templomot pedig 1996 augusztus 19-én, a honfoglalás 1100. jubileumának évében szentelték fel.

A tervezői elgondolás szerint az épületnek kapcsolatot kell teremtenie az ember, a természet, a hely története és a transzcendens világ között. A templom gondolatát ezért közvetlenül maga a helyszín ihlette, ahol a föld és a menny szimbolikusan találkozik. A mélyből feltörő hatalmas tölgyfák által megjelenített szellemiség összeér a fentről alászálló világos tisztasággal.

A megvalósult épület három dombból áll, melyek a Százhalombattán található ősi települések visszaidézett formái. Az egyik dombban a gyülekezeti terem, a másikban a plébánia és paplak, míg a harmadikban a templom kupolája kapott helyet. Utóbbit két fal szorítja közre, melyek az egykori római út irányát mutatják. A kupola tetején lévő kör alakú nyíláson természetes fény érkezik a templomba. Ahogy a Nap halad az égen, a fény helye is folyamatosan változik a belső térben – szinte egy hatalmas napórává változtatva az épületet, és az oltár így olyan, mintha egy erdei tisztáson állna.

A súlyos földi formák fölött ott van a nyitott ég, és éppen ez a kettősség adja a templom legmélyebb hatását: az ember egyszerre érezheti magát biztonságban a földön és kapcsolatban valamivel, ami túlmutat rajta.

Fontos mérföldkő volt a 2018-as nagyrekonstrukció, ami során megújult a tetőszerkezet, a szigetelés, a vízelvezetés és a fűtési rendszer; a 215 millió forintos beruházás állami finanszírozással valósulhatott meg.

"A magyar identitás Isten gondolata" – fogalmazott egy riportban a templomi keresztút alkotásait készítő Petrás Mária keramikusművész. Németh István ezen mondatot megragadva arra buzdított, hogy "úgy legyünk bármely egyházhoz tartozó emberek, hogy közben nem felejtjük el magyar identitásunkat" – szavait megerősítette az éppen megkonduló harang...

A folytatásban "Harminc év képekben" címmel került sor vetítésre Giric László felvételei és összeállítása, valamint Pallagi László és Németh András fotói alapján, majd a Giric László és Németh István által készített, "SZEMELVÉNYEK" című dokumentumfilmes válogatással emlékeztek Makovecz Imrére.

"Makovecz Imre és az angyalok" címmel dr. Deme Tamás, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense tartott előadást a mester és a mennyei lények mély szellemi kapcsolatáról.

A szakrális alkotó meggyőződésesen hitt az angyalok létezésében, különös közelséggel beszélt róluk. Számára az őrangyal nem távoli, édeskés vallásos figura volt, hanem az ember kísérője, aki jelen van örömben, szenvedésben, küzdelemben és felemelkedésben. Makovecz úgy gondolta, hogy az ember látható világa mellett létezik egy nagyobb, szellemi valóság is, amelynek az angyalok ugyanúgy részei.

Ez a gondolkodás az eget és a földet összekötő építészetében is megjelent. Vallotta, hogy mindenkinek van személyes védőangyala, aki bár nem feltétlenül látható, azonban figyeli, kíséri és ösztönzi az embert.

A százhalombattai templom kapuja fölött széttáruló szárnyak mintha magát az épületet is oltalmuk alá vennék. Közöttük a fénylő napkorong egyszerre idézi a Napot, a fényt és a menny felé vezető irányt. Az ember pedig éppen ezek alatt a szárnyak alatt lép be a templomba, a külső világ zajából egy olyan térbe érkezik, ahol Makovecz szándéka szerint föld, ember és ég már nem egymástól elszakított világok.

A dr. Csehák Izolda karnagy vezette Canticum Novum Vegyeskar zenei tisztelgéssel emelte az alkalom fényét, Britten, Könözsi László, Kodály Zoltán és Wolf Péter egy-egy művét előadva.

Arany Ferenc plébános ajándékkal köszöntötte az alapítókat: Magyar Jánost és feleségét, Lujzikát, Kedves Patrikot, dr. Nagypataki Gyula dédunokáját, illetve a családot.

A Szent István-templom felszentelésének 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség szeretetvendégséggel zárult. (KovAt)

                 Az alábbiakban Strauszné Könözsi Veronika, a Magyar Köztársaság Arany                                            Érdemkeresztjével kitüntetett karnagy írása olvasható

                                           EGY KEREK ÉVFORDULÓ FÉNYTÖRÉSBEN

Áll a város főterén egy különleges templom, a Makovecz Imre által megálmodott szakrális épület. A tornya már a város határáról látható, meghatározza a főtér arculatát és egyben viszonyítási pont. Hirdeti a magyarországi kereszténység több mint ezer éves múltját, az épületet megálmodók, a megvalósításban részvevők erős akaratát, a város önkormányzata, a számtalan magyar és külföldi támogató összefogását és a templomi közösségek alapítóinak, résztvevőinek lelkes szolgálatát.

A Szent István-templom felszentelésének 30. évfordulójára rendezett megemlékezés 2026. augusztus 21-én volt. A templomi ünnepség az elmúlt három évtized bemutatását tűzte ki célul. A hőség ellenére sokan eljöttek, köztük a szervezők által meghívott vendégek. A programot ünnepi szentmise, filmvetítés, Makovecz Imréről szóló előadás, a dr. Csehák Izolda által vezényelt Canticum Novum Vegyeskar műsora, valamint az ezt követő szeretetvendégség tette emlékezetessé.

Az emlékünnepség Arany Ferenc plébános, Németh István, a szervezők és a segítők lelkes munkáját dicséri.

A meghívott vendégek között én is jelen voltam, és jó volt emlékezni a templomban, az egyházközségben eltöltött 16 évemre, a lelkes segítőimre, a zenei szolgálatban és a programok megvalósításában vállalt közös munkánkra, a Szent István Kórus, a Scola és a Musica Divina Egyesület létrehozására. Ha hiányoltam valamit a 30 éves évforduló ünnepségéből, az a Szent István Kórus, a Scola és a Musica Divina Egyesület munkájának és jelentőségének említése. Hiányoltam az akkori fiatal segítők, a családok, a korábbi plébános, a városból hozzánk csatlakozó civil segítők, a támogatók részvételét. Az ő jelenlétükkel még teljesebb lehetett volna az emlékezés.

"Miénk a tér!" – 2011-ben ezzel a címmel hirdetett programot a Szent István Kórus. Akkor valóban miénk volt a tér és a templom is, hiszen a gyerekek, a családok, az elsőáldozók, a civil segítők, a támogatók, a meghívott prózai előadók és a muzsikusok foglalták el a templom körüli teret és az épület termeit.

Ez volt az az esemény, amely sokadszorra mozgósította az egyházközség fiataljait és családjait. A nap a Szent István Kórus kezdeményezésével indult, a kórustagok a templom bejáratának bal oldalához fenyőfát ültettek, emléktáblát helyeztek el (ami azóta eltűnt), a program csúcspontja egy szabadtéri esemény, a galambröptetés volt, amikor az elsőáldozásra készülő gyermekek kis cédulára írt, Jézuskának címzett kívánságait az ég felé röpülő postagalambok vitték el.

Képzeletben ma is röptessük el a 2026-os év kívánságait a Makovecz-templom jövőjéről, a benne működő civil csoportokról, a hívek hitet megtartó erejéről, az egyházközség életéről megfogalmazott gondolatainkat!

Szívből kívánom, hogy a csodálatos épület, a benne folyó élet továbbra is szolgálhassa a katolikus közösséget, a várost, és megvalósulhasson közöttük az összefogás!