Egy nemzetnek nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői. '56 szellemi hagyatéka pedig mindenképpen megbecsülendő, ápolandó érték. Ezt a gondolatot fejtette ki megemlékező beszédében Orovecz István nyugalmazott dandártábornok, az SZDSZ helyi szervezetének képviselője.

Elmondta, negyvennyolc évvel ezelőtt jókedvű, demokratikus jogokat követelő egyetemi hallgatók tüntettek a pesti utcákon, és a megrettent hatalom drasztikus fellépése váltotta ki a fegyveres felkelést, a forradalmat. A szovjet csapatok beavatkozása szélesítette szabadságharccá a tragikus, véres eseményeket. Egy szabadabb, félelem nélküli életért harcoltak a forradalmárok, egy olyan Magyarországért, ahol a becsületes dolgozó ember vállalhatja hitét, nézeteit, politikai meggyőződését. Tette mindezt egy maréknyi nép a Kárpát-medencében, miközben a nyugati világ politikusai magukra hagyták a forradalmat.

Szabadságharcunkat letörte a katonai fölény, de a forradalom lángját a lelkekben már nem lehetett eloltani. Volt, aki hitét vesztette, volt, aki a megtorlástól tartva elhagyta hazáját. Legtöbbjük a néma ellenállást választotta. Az ő akaratuk eredményezte a március 15-i demonstrációkat, a megemlékezéseket a Batthyány örökmécsesnél, ők szerkesztették és terjesztették a szamizdat kiadványokat.

A hatalom nemcsak engedményekre, hanem mélyreható változtatásokra is kényszerült. A '80-as évektől egyre erőteljesebben bontakoztak ki a rendszerváltást követelő politikai mozgalmak, amelyek tárgyalóasztalhoz kényszerítették a hatalom letéteményeseit. Nem igaz - mondta -, hogy nem tudunk mit kezdeni visszakapott történelmünkkel, nemzeti ünnepeinkkel és önbecsülésünkkel. Mert '56-nak is köszönhetjük meghívásunkat a NATO-ba, az Európai Unióba. Az előttünk álló nagy kihívások idején se feledkezzünk meg forradalmunkról! Ápoljuk, gondozzuk annak hagyatékát, a hősök emlékét.

Orovecz tábornok beszéde után az önkormányzat, a forradalmárok nevében Sefcsik István, a politikai pártok, a civil szervezetek, az intézmények képviselői és magánszemélyek helyezték el a kegyelet koszorúit, virágait a Kopjafa előtt.

Az ünnepség a BMK színháztermében folytatódott. Marái Sándor, „Mennyből az angyal" című versét József Rozsnyai Júlia adta elő. Faúré, Fantázia című művét, József Enikő játszott fuvolán. Megható percek következtek, amikor dr. Benedek László polgármester átadta Szálai Gábornénak a Pro Urbe kitüntetést. A könyvtárvezető kollégái, barátai, és tisztelői virágcsokrok özönét nyújtották át a kitüntetettnek. Bács Ferenc érdemes művész Faludy György, „1956, te csillag" című versét adta elő, majd Gaál Eszter hárfajátéka után, Albert Camus, „A magyarok vére" című írását olvasta fel a színművész. A két meghívott előadó közös produkciójában Vas István „Mikor a rózsák nyílni kezdtek" című versét és Gomez Románcát hallhattuk.

A megemlékező ünnepséget a Szózat közös eléneklése zárta.